Több száz érdeklődő kóstolta meg a kisecseti pampuskát (videó)

Szombaton kora délután forgolódtunk a helyszínen, a cserháti dombok ölelésében elterülő apró község belsejébe vezető út mentén található közösségi téren. A szabadtéri színpadon, illetve annak előterében éppen a rétsági Zúgófa néptáncegyüttes pergő lábú tagjai ropták, miközben az oldalvást sorakozó sátraknál már legalább huszonöten-harmincan várakoztak, hogy megkóstolják a finomra sült fánkokat, vagy kanalazhassák az erőteljes illatú gulyáslevest. 

A hűs árnyékba húzódva a felhozatalt szemlélő házigazda polgármesterrel, Pribelszki Tamással is gyorsan sikerült néhány szót váltanunk. Elmondta, igyekeztek olyan programkínálatot tető alá hozni, amely minden korosztály igényét kielégíti, illetve minél több zenei stílus kedvelőinek kellemes szórakozását elősegíthetik. Kifejezetten örömét fejezte ki, hogy ezúttal sem csalódtak a látogatottság terén, a környékbeli településeken kívül távolabbi tájakról is eljöttek a vendégek, hogy elvegyüljenek az egyedi ízharmóniát biztosító közegben.

Miközben a Romhányi Dalárda férfi kórusa „rágyújtott” a kiváló bordalokra, betértünk az egyik sátor alá, ahol kötényes asszonyok szorgoskodtak, míg a frissen kisült pampuskákat férfiak szállították tovább a pultokhoz, hogy az éhes szájak kívánságait minél sebesebben kielégíthessék. Az egyik szakácsot rögvest megkérdeztük, vajon van-e valamifajta speciális titka a kisecseti pampuskának. 

Nos, kiderült, hogy nincs különösebb praktika: egész egyszerűen a házi termésű sárgabarackból a saját konyhában kifőzött lekvárt kell a tésztára csurgatni, akkor semmiképen sem lehet elrontani. Amint a hölgy befejezte a mondatot, már nyújtotta is felénk a forró készterméket, megvártuk míg kissé kihűl a fánk, és a fesztiváltól búcsúzóban óvatosan majszolgattuk, nehogy az úttestre is jusson abból az édes sárgabarack lekvárból.