Ma, nagycsütörtökön kezdődik el a húsvéti szent három nap

Csütörtök az Oltáriszentség megalapításának is az ünnepe, éppen ezért minden pap számára jelentős nap. A délelőtti közös püspöki szentmisén a papi szolgálatra összpontosul a figyelem, az esti szertartások azonban már Jézus értünk vállalt szenvedését, az utolsó vacsorát, az elfogatást állítják elénk. 

A mai napon minden egyházmegye főpásztora (a püspök vagy az érsek) összehívja a papságot, hogy együtt erősítsék meg az évekkel ezelőtt Isten előtt tett fogadalmukat, és ekkor történik meg, ezen a szentmisén a szent olajoknak (a keresztelendők, a bérmálkozók szent olaja, valamint a betegek szentségének szent olaja) megszentelése, és szétosztása az egyházközségeknek. Innen is ered a délelőtti szentmise neve: krizmaszentelési szentmise. 

Külön öröm immár évek óta, hogy a televízióban is láthatjuk ezt a szentmisét, ahol a hívek és a papság együtt imádkozik. Idén a magyar történelem fontos városából, az ezer éve, Szent István király által alapított egyházi székhelyről, az egykori Erdélyi Fejedelemség fővárosából, Gyulafehérvárról láthatunk szentmisét a Duna Televízióban, amelybe lélekben így minden magyar bekapcsolódhat szerte a nagyvilágban. 

Ez az ősi székesegyház, ami nemcsak kívülről impozáns, de belülről – még egyszerűségével is – gyönyörű, nyughelye nagy magyar történelmi személyeinknek: a törökverő Hunyadi Jánosnak, fiának, Hunyadi Lászlónak, de itt nyugszik Szapolyai János felesége, Izabella királyné, valamint fiuk, János Zsigmond, Erdély első fejedelme, de itt van Bocskai István és Fráter György sírja is, valamint az erdélyi fénykor nagy református személyének, Bethlen Gábornak is itt a nyughelye. És a templomban középtájon, jobbra van még egy sír, egy XX. századi, egy zarándokhely, egy imádságos hely, az erdélyi magyarok, különösen a székelyek nemzeti zarándokhelye: Márton Áron sírja. 

Amit a határon innen Mindszenty bíboros jelent, azt jelenti Márton Áron a határon túliaknak, és természetesen minden magyarnak is. Ez a székelyföldi püspök, aki a Csíki-medence gyönyörű falujában, a Hargita lábánál fekvő Csíkszentdomokoson született, a maga egyszerűségével, hatalmas szeretetével, és igaz magyarságával a legkeményebb diktatúra közepette sem hagyta el a rá bízott nyájat. Hordozta a keresztet, Jézus szenvedéséből erőt merítve, féltve őrizve a rábízottakat. Így tehát személye, a gyulafehérvári székesegyházban lévő nyughelye, különös értelmet kap a húsvéti ünnepkör tekintetében, hiszen a szentmisét az a Kovács Gergely érsek mutatja be, aki Márton Áron boldoggá avatásának felelőse is egyben. Érdemes bekapcsolódni a közös imádságba mindenkinek! 

Ez a délelőtti szentmise még teljes, de már jelzi az estét: az utolsó vacsora emlékét, Jézus elfogatását, az oltárfosztást, a kiüresedést, a szenvedést, a meghurcoltatást. Este a Dicsőség dallamára elhallgatnak a csengők, az orgona, és a harangok, megkezdődik a csend, a fájdalom időszaka. Az evangélium fénye, örömhíre a lábmosás szertartása. Jézus szenvedése előtt, az utolsó vacsorán, amikor már Júdás elindult a bűn útjára, még megmossa tanítványai lábát. Szolgálójává lesz szolgálóinak. 

Emellett ez az evangélium már előrevetíti a szent három nap mondanivalóját. Jézus szeretetének legnagyobb jelét adja az apostoloknak: a kenyeret, saját testét, és a bort, saját vérét. Ugyanakkor ez a test és a vér az, ami nemsokára „értünk adatik” és „sokakért kiontatik”, ahogyan azt a szentmiséken is imádkozzuk. Krisztus testét és vérét magunkhoz véve, Szentlelkével eltelve, egy test és egy lélek lehetünk vele, ahogyan azt szintén imádkozzuk. Erre nyit alkalmat a szent három nap, és a húsvéti időszak is. 

A szentmise további részében pedig az elcsendesedés veszi át a szerepet. Már nem szól az orgona, nincsen csengetés, a kalapács kopácsolását idézi a hang, amelyet hallunk. A szentáldozás után megkezdődik az oltárfosztás, ahol mindent leszednek az oltárról, az Oltáriszentséget más őrzési helyre viszik, az oltár üresen, elhagyottan áll – mint ahogyan Jézus állt vádlói előtt azon az éjszakán. Az oltárfosztás után megkezdődik a szentsír előtti virrasztás, közös imádkozás. 

Holnap, nagypénteken Jézus keresztre feszítésének ünnepe van. Azért ünnep, mert a keresztények Jézus szenvedését ünneplik, kereszthalálára úgy gondolnak, mint a megváltás pillanatára, hiszen értünk szenvedett, értünk vállalta a szenvedést, a megpróbáltatás minden nehézségét. Nagypéntek a kereszt ünnepe is. Azé a kereszté, amelyet a mai, a népnyelv által csak csonkamisének hívott szertartásban a pap háromszor is felmutat, és hódolatra hív. Azé a kereszté, amely elé vonulunk ma hódolatra, amely előtt térdet hajtunk, amely előtt talán Mária és Szent János apostol is térdet hajtott, bánattal telve, a megváltás pillanatában – csodálva, földi ésszel fel nem fogva a nagy eseményeket. Azé a kereszté, amelyre nézve megrendülten állt a katona, aki látva az eseményeket, csak ennyit tudott mondani: „Ez az ember valóban Isten fia volt!”. Jézus, akit előző este elfogtak és megkínoztak, meghurcoltak, majd a „keresztutat” végigjárva a Golgotán keresztre feszítettek. 

A mai liturgia is Jézus szenvedését állítja elénk, de nem lehet nagypénteket kiragadni a húsvéti szent három napból. Mint ahogyan nem lehet csak nagycsütörtököt vagy a húsvéti feltámadást értelmezni. Ennek a három napnak így kellett történnie, hogy beteljesedjen az, amit leírtak, és hogy számunkra üdvösséget szerezzen Jézus a szenvedésével. A keresztre tekintünk a mai ünnepen, a kereszt alatt fogalmazzuk meg egyszerű kéréseinket, az értünk szenvedő Jézus elé tesszük fohászainkat: gyermekeinkért, családunkért, szeretteinkért, hazánkért, nemzetünkért. 

A monumentális alkotás, a magyar értéktár egyik legbecsesebb darabja Munkácsy Mihály trilógiája, ami a húsvéti eseménysort jeleníti meg. Jézust ábrázolja Pilátus előtt, az emberek előtt (Ecce homo, azaz: Íme, az ember!), valamint a Golgotán. Nagypénteken eszünkbe juthat a festmény, ami előtt állva – aki látta, megerősítheti az alábbiakat – valóban átérezzük a megváltás csodáját. Mindhárom festmény lenyűgöző, magával ragadó, elgondolkodtató, az emberi kicsinységünket és az isteni nagyságot mutatja be, amelynél átérezhetjük a húsvéti napok kegyelmét. 

Munkácsy tablója millióknak mutatta már be a szenvedéstörténet nagy pillanatát szerte a világban, és mutatott rá megváltásunk titkára. Nem kellett nyelvekre lefordítani, nem kellett magyarázni, ebben a három képben benne van minden, benne van húsvét misztériuma, titka, de az nem ér itt véget, mert nagypéntek csak egy állomás, a középső, a szenvedés vége. Ezt, a szent pillanatot ünnepeljük holnap. De tudjuk: a feltámadás ténye már ott ragyog húsvét hajnalán. 

A Golgota festményén a tömeg, az írástudók és az akkori nagy előkelők, látva az eseményeket, menekülnek a kereszt alól. Menekülnek a kereszttől, menekülnek a megváltás tényétől. A Jézustól balra lévő lator fejét lehajtva a földet nézi, a jobbra lévő lator pedig Jézusra tekint. A menekülő emberek között a fehér lovon ülő ember tekint talán egyedül érzelmesen vissza, és láthatóan mélyen Jézus szemébe néz. 

A kereszt alatt álló-térdelő személyek, akiket ismerünk a bibliai történetből szinte körbe ölelik fájdalmukkal a keresztfát – úgy hódolnak előtte, ahogyan mi tesszük a mai szentmisén. A festményen számos alak jelenik meg – tegyük ma fel a kérdést magunknak: én melyik vagyok? Az elítélő, a kiabáló, a közömbös? Jézus értünk vállalt szenvedésének történetében mindenki megkeresheti a szerepét, ugyanakkor jó alkalom az ünnep arra is, hogy hitünket megvallva mi is a kereszt alatt álló Szűz Mária és Szent János apostol társai legyünk, és a kegyelmet, amelyet ők kaptak, mi is befogadhassuk és kamatoztathassuk a későbbiekben.