Örömmel osztja meg másokkal a vidéken meglelt nyugalmat

A kaput elérve egy Zsuny – mint a közelben folyó patak – nevű komondor és gazdája, Várszegi Róbert üdvözöl minket. Ellátogattunk a farmra, ahol a vendégek megannyi háztáji kedvencet simogathatnak, köztük alpakát is.

Várszegi Róbert 1975. október 24-én született Miskolcon. Iskolás éveit is ott töltötte, egy kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola elvégzése után dolgozni kezdett. Apai nagyapja a szorospataki bánya főmérnöke volt, így gyerekként a nyári szünetek ideje alatt sok időt töltött Bátonyterenyén. Tavaly március óta Borókáspuszta egyetlen lakosaként tartják nyilván. 

Bejárta a világot, amíg hajón dolgozott 
A szakközépiskola befejezése után egy évvel, 1996-ban az Egyesült Királyságba költözött azért, hogy munka mellett minél jobban elsajátítsa az angol nyelvet. Négy év után hazatérve családjával éttermet kezdtek működtetni Parádfürdőn, azonban egy szezon után a vendéglátóhely üzemeltetése nem bizonyult nyereségesnek, így bezárták. Akkortájt édesanyja észrevett egy újsághirdetést, amely szerint luxushajóra kerestek embert. Mivel az állás betöltéséhez szükséges nyelvtudásnak, illetve vendéglátós múltnak is birtokában volt, úgy döntött, hogy „új vizekre evez”. 

– A szerződésem tizenegy hónapra szólt. Emlékszem, a végén teljesen pozitív élményekkel szálltam le a hajóról, hiszen több mint harminc országban jártam, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Ennek ellenére mégis azt mondtam: ennyi elég volt, hazamegyek! Az akkori barátnőm úgy egy kilométerre lakott tőlünk. Egyik este gyalog indultam át hozzájuk, és a járdán baktatva szembesültem azzal, hogy itthon szinte semmi sem változott azalatt a közel egy év alatt, amíg távol voltam. Rájöttem, hogy hiányzik a pezsgés, így amikor a lány ajtót nyitott, csak köszöntem, majd közöltem vele: visszamegyek a hajóra. Ebből a pálfordulásból végül 15 év lett, amely idő alatt szinte az egész világot bejártam – kezdte történetét Várszegi Róbert. 

Kertész, szakács és tolmács is lett egyben 
A hajón töltött másfél évtized után Mátraverebély-Szentkúton felelt három éven át a vendéglátás vezetéséért, ami után néhány évig egy gyöngyösi cégnél irodai munkát látott el. Ez idő alatt kezdett el dolgozni – a szintén Kisbárkányhoz tartozó – Bedepusztán, amely falurész akkor már egy holland üzletember tulajdonában volt. 

– Két éve februárban olvastam egy hirdetést, amely szerint Bedepusztán kertészt keresnek. Ez a szakma sem idegen a számomra, így jelentkeztem. Felvettek, majd egy év múlva teljes munkaidős állást kínáltak számomra. Éltem a lehetőséggel, így azóta kertészkedem, fordítok, illetve szükség esetén szakácsként is bevethető vagyok. Úgy szoktam mondani, hogy én vagyok itt a falugondnok – mondta nevetve Várszegi Róbert, majd folytatta: – A holland főnököm mutatta meg Borókáspusztát. A szemem elé táruló panoráma egyből rabul ejtett, a vidék nyugalmat árasztott. A sok évnyi pörgés után pont erre vágytam, így amint megtudtam, hogy eladó a terület, megvásároltam. Hozzátette: kezdetben hétvégi házként használta az épületet, amit folyamatosan csinosított, így tavaly márciusban végérvényesen odaköltözhetett. 

Egyre népesebbé válik az állatsereg 
– Még a gyöngyösi gyárban dolgoztam, amikor az ottani főnökömnek elújságoltam, hogy vásároltam egy farmot. Azonnal rákérdezett, hogy nem lenne-e szükségem egy birkára? Mint kiderült, húsvétra vásárolták, de a gyerekei nem engedték levágni. Az állat túl nagyra nőtt, ezért nem bírtak már a jószággal. Így került hozzám az első befogadott négylábú, amit Fürgének kereszteltem el. Gondoltam, szerzek mellé két társat, hogy ne magányosan kelljen tengetnie a mindennapjait, így bővült a csapat két jerkével, Daisy-vel és Tracy-vel. Ezután jött Emese, a vietnámi csüngőhasú sertés, majd később ő is kapott két partnert, Pöci és Tuci „személyében”. Mellettük pedig két kecskét is magam mellé vettem egy kisbárkányi lakostól – sorolta az egyre népesedő állatsereget Borókáspuszta egyetlen lakosa, aki azt is elárulta, hogy minden védencének nevet ad. A tanyatulajdonos az alpakkákat mindig is különlegesnek találta, így nem volt kérdés, hogy alkalomadtán e fajból is beszerez egy párt. A farm legnépesebb csoportját kétségtelenül az ebek jelentik. A négy komondor folyóvizek után kapott nevet – Sajó, Ipoly, Zsuny és Zagyva –, de a csapat nyolc mentett tagot is számlál, így például Lattét, Bányászt, Thort vagy Avokádót. 

Az újdonsült állattartó azt is elárulta, hogy gyerekként családjával csak kutyát tartottak, haszonállatot nem. Emiatt ez utóbbiak gondozása körüli teendők, így például a birkanyírás terén semmilyen tapasztalattal sem rendelkezett, így az elszigetelt tanyán – egy-egy alkalmi segítségtől eltekintve – csak magára számíthatott. 

Újabb simogatható háztáji kedvencek érkeznek 
A házba belépve Várszegi Róbert leül a fotelbe, és rágyújt a pipájára. Három cirmosa – Tél, Nyár és Ősz – a lába körül hízelegnek, miközben ő felfedi portálunknak a farmmal kapcsolatos céljait és terveit. 

– Sok időt töltök az állataim körében, beszélek hozzájuk, megsimogatom őket, aminek köszönhetően kifejezetten kezesek. Idén nyáron szinte minden hétvégén fogadtam látogatókat, akik előzetesen bejelentkeztek a farm közösségi oldalán. Főként kisgyerekes családok érkeznek, hiszen a mai fiatalok többségének – esetenként a felnőtteknek is – idegen a tanyasi világ. Sokan még birkát vagy kecskét sem láttak testközelből, nemhogy alpakkát. Rendszerint a városi csemeték arcára van írva, hogy mekkora élményt jelent nekik, ahogy a „négylábú sereg” tagjai odajönnek hozzánk, majd a kezeinkből eszik a takarmányt, miközben a vendégek meg is cirógathatják őket. A sertések következő generációja nemrég látta meg a napvilágot. Ezeknek a malacoknak már a születésüktől fogva a közelében lehetek, így reményeim szerint annyira szelídek lesznek, hogy később akár sétálni is lehet majd velük egy hám segítségével. Lényegében ez lenne az egésznek az esszenciája, hogy van egy kis farm, ahol az emberek a városi élet hangzavarából és rohanásából kiszakadva átadhatják magukat a vidék nyugalmának – emelte ki Várszegi Róbert, azt is aláhúzva, hogy a borókáspusztai „állatsimogató” ingyenes. A négylábúak gazdája hozzátette: ha valaki önként úgy dönt, hogy mégis adni kíván mindezért valamit, akkor némi eledellel járhat a háztáji kedvencei kedvében. 

A tanya tulajának tervei között szerepel a ház és az istállók további csinosítása, fejlesztése. Várszegi Róbert a születendő bárányok, gidák vagy épp malacok mellett az állatállományt új fajokkal is szeretné bővíteni, így a jövőben várhatóan szamarakkal, nyulakkal és különböző baromfikkal is testközelből találkozhatnak majd a Borókáspusztára látogató érdeklődők.