Szent István-emlékéremmel jutalmazták a nógrádi lelkész munkáját

– Hogyan került erre a pályára?

– A 1980-as években, amikor elkezdtem keresni a lét értelmét, korán eljutottam oda, hogy mit is szeretnék az életemmel kezdeni. Rendszeresen olvastam a Bibliát és egyéb könyveket. Érettségi után még voltam katona és szakmát tanultam. Fényképész végzettséget szereztem, mert azt a pályát szabadnak éreztem. Sok idő maradt a tanulás mellett például arra, hogy zenéljünk vagy közösségbe járjunk. Amikor megszereztem a bizonyítványt, akkor egyből felvételiztem a teológiára. Kisebb megszakításokkal végeztem el az egyetemet és 1992-ben szenteltek evangélikus lelkésszé. Akkor már családom volt, abban az időben született meg a harmadik gyermekem.

– Köztudott, hogy Borsodból származik. Megszokta már a Palócföldet?

– Miskolcon születtem, de immár két évtizede Balassagyarmaton élek, akkor kezdtem el az itteni munkámat. Szeretem ezt tájat, a településeket és az embereket. Szerencsére a gyermekeim is a közelben élnek.

– Mi lehet az egyház legfőbb küldetése manapság?

– Az egyház a mai világban is szolgáló közösségként kell, hogy jelen legyen. Tapasztaltam, hogy sokakban az a kép él, az egyház csak a támogatást várja a társadalomtól, de ez nem így van. A hívek feladata, hogy hitük szerint és a lehetőségeikhez mérten segítsenek másokon, a vallásuktól függetlenül.

– Hány településen lát el lelkipásztori szolgálatot?

– Négy helység tartozik a balassagyarmati egyházközséghez. Ipolyszög egy kedves falu, mindig is ide tartozott. 2013 tavaszától pedig Szécsény is, ahol ugyan kevesen vallják az evangélikus hitet, de nagyon jólelkű kis közösség és szívesen járok közéjük. 2015 óta helyettesítek Ipolyvecén, amely önálló gyülekezettel rendelkezik, viszont érdekes a helyzetük, mert több évtizede nem lakik ott helyben lelkész, azóta más településről, helyettesítéssel látták el ezt a munkát. Nagyon feldob, hogy egyetlen vasárnap alatt mindegyik községet végiglátogatom és találkozom a hívekkel. Balassagyarmaton működik a Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetotthon, ahol időseket gondoznak, oda hétköznaponként, reggelente járok áhítatot tartani. Olyankor előveszem a Bibliát és a gondozottakkal együtt elmélkedünk az aznapi igéről.

– Munkáját nemrég díjjal jutalmazták.

– Ipolyvecén megkaptam a Szent István-emlékérmet a helyi önkormányzattól, Luteránus Péter atyával együtt. A településnek fontos a vallás, az ottani lelkészek megbecsülést kapnak, nemcsak a gyülekezetek részéről, hanem az egész falutól. Az érmet a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára szánták, ami ugyan tavaly volt, de mivel a járvány miatt elmaradt a megemlékezés, így most tartották meg az ünnepélyes átadót. Én úgy érzem, ez nem az adományozottakról szól, hanem inkább arról, hogy aki adta, az hogyan viszonyul az egyházhoz. A település jóindulatának köszönhetem, hogy megkaptam ezt az elismerést és örülök, hogy ilyen erkölcsös közösséget szolgálhatok.

– A korlátozások ideje alatt hogyan tartotta meg az istentiszteleteket?

– Kihasználtam a technika adta lehetőségeket és élőben közvetítettem a közösségi oldalamon a misét. Először nem is tudtam, hogy mit várhatok ettől, de láttam, hogy van érdeklődés, így erre a módszerre rendezkedtem be. Sok más kollégám is ezt a megoldást választotta, mert a biztonság fenntartása mellett az embereknek igényük volt arra, hogy továbbra is hallják Isten igéjét, ahogy azt már jól megszokták. Annyira bevált ez a fajta megoldás, hogy az interneten jelenleg is élőben közvetítem az istentiszteleteket. Annál is inkább, mert még akadnak a hívek között, akik tartanak a járványtól.

– A világháló segítségével mindenkihez eljut az ige?

– Az időseknél előfordul, hogy nincs otthon nekik internet. Számukra hiába a közvetítés, ha nem tudják azt megtekinteni. Erre a problémára is igyekeztem megoldást keresni: írtam rövidebb elmélkedéseket, amiket lefénymásoltam és eljuttattam mindenkinek, aki igényt tartott rá. Ez abból a szempontból is igazán lényeges volt, hogy senki ne érezze magát magányosnak a nehéz helyzetben.

A kereszteléssel nem lehet elkésni

A járvány hatására elmaradtak a hagyományos istentiszteletek és a keresztelők is. A korlátozások feloldása óta visszaállt a korábbi rend. Bartha István szerint senki nincs elkésve a keresztség felvételét tekintve. – Most, hogy újra van lehetőség, természetesen van igény a keresztelésekre. Fontos hangsúlyozni, hogy ezzel a rituáléval nem lehet elkésni. Nem baj, ha valaki nem kis korában kapja meg a keresztséget, bár az evangélikus egyház megtartotta azt a szokást, hogy gyermekkorban végzik el a szertartást. Ezzel azt fejezik ki, hogy Isten kegyelme előrébb való, mint a mi hitünk. Kereszteltem már nyolcéves gyereket is, a különbség annyi, hogy a kisebbekkel szemben ő ilyenkor már felfogja, mi történik vele. Hasznos előtte egy elbeszélgetés, amivel hozzá lehet segíteni a gyereket ahhoz, hogy nagyobb élményként élje meg a keresztséget – mondta a lelkész.