Magas rangú külföldi vendégeknek is felszolgált a népszerű salgótarjáni pincér

1955-ben Salgótarjánban született, de jórészt Somoskőújfaluban nőtt fel. Már kisgyermekként a kuglizóban közel került a kikapcsolódó, szórakozó emberekhez, amikor az újraállított bábukért némi borravalóban részesült. Négyen voltak testvérek és valamennyien tanultak valamilyen hangszeren. Tágabb családjukhoz tartozott az utolsó tarjáni prímás, Gabora Károly is, akinek az emléktábláját a közelmúltban avatták fel az Arany János úti lakóházán.

Gabora Attilából azonban nem lett zenész, sőt eredeti szakmája – a kelmefestés és vegytisztítás – helyett is – miután Budapesten ilyen bizonyítványt is szerzett – a vendéglátásban talált rá igazi hivatására. Első munkahelye az eresztvényi Napsugár étterem volt, de szinte valamennyi helyi egységben dolgozott. A legtöbb időt a Borsodi Sörözőben töltötte. Az utóbbi években Budapesten bankett- és protokollpincérként tevékenykedett. A Parlamentben például megannyi híres, magas rangú magyar és külföldi vendégnek szolgált fel. Salgótarjánban egyedül rendelkezik éttermi mester címmel, mert kölcsönösen szerették egymást a vendégekkel. Kétszer nyert aranyérmet országos díszterítési versengésben.

A rendszerváltás utáni időszakból több kezdeményezés, akció is fűződik a nevéhez. A ’90-es évek végén s az új évezred elején öt alkalommal rendezett szülővárosában országos pincértalálkozót – ha úgy tetszik fesztivált – és azon belül látványos utcai pincérversenyt. 1999-ben, a várossá nyilvánítás 77. évfordulója tiszteletére éppen ennyi kilométert futott a somoskői vártól indulva – két óránként tízperces pihenéssel – Pásztóig és vissza a tarjáni Fő térig.

Ugyancsak emlékezetes tettének bizonyult 2010-ben – a szűkebb család, dr. Duda Attila jogász és dr. Duda Csaba gyermekorvos anyagi támogatásával – egy tábla elhelyezésének megszervezése a Pécskő Áruház falán a hajdani Duda-cukrászda névadója emlékére. Ebbe a sorba kívánkozik a bevezetőben említett Záróra után című kötete, amely fotók nélkül mintegy 400 oldalt tesz ki és 160 vendéglátóegység szerepel benne, kiegészítve például receptekkel, étlapokkal, szakmai kifejezésekkel. A könyv 2017 óta vár kiadásra. Gabora Attila reméli, hogy ha eddig nem is járt sikerrel támogatók felkutatása, a jövőben sikerülni fog és napvilágot lát öncélúnak végképp nem nevezhető munkájának gyümölcse. Annál is inkább, mert dr. Saly Noémi, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa és dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, ny. múzeumigazgató igencsak kedvező véleményt formált róla. A szerkesztést Handó Péter író ­vállalta.

Hely- és szakmatörténeti érték

Dr. Saly Noémi szerint Gabora Attila több évtizedes vendéglátós gyakorlattal a háta mögött és szívós kutatómunkával rendkívül értékes helytörténeti és szakmatörténeti dolgozatot hozott létre. A város lakói örömmel ismerik majd föl a régi és a mai kedves helyeket és embereket, erősíteni fogja a helyi kötődést és hasznos a magyar vendéglátás-történet számára is. – Valljuk be, a „kocsmacsillagoknak” van valami varázsuk, főleg mióta Krúdy Gyula mesebeli világot teremtett köréjük – írta Praznovszky Mihály, majd így folytatta: A dolgozat nagy erénye, hogy mindenkit megszólaltatott, akit csak lehetett, s látni is a műből, hogy éppen időben érkezett, mert sokan már azóta eltávoztak, így emléküket is őrzi a kézirat. A fotóknak is pótolhatatlan forrásértékük van.