Elkötelezetten kutatja a nógrádi falvak történetét a csitári kutató

– Melyek kutatásának főbb területei?

– Elsősorban szülőfalum, Ludányhalászi egykori birtokosai, a Ráday család gazdaság- és birtoklástörténetét kutatom. Ez a doktori értekezésem témája is. Számos írásom jelent már meg a Rádayakkal kapcsolatosan országos és megyei szaklapokban. A levéltárba kerülésem óta mondhatom, hogy szakmám és munkám egyben a hobbim is. Napi szinten foglalkozhatom azokkal a forrásokkal, amelyekkel már egyetemi éveim során is kapcsolatba kerültem. Az utóbbi egy-két évben dolgoztam fel az egykori nagy Nógrád vármegye oszmán kori történeti földrajzát, elsősorban a XVI. és a XVII. századból fennmaradt török és magyar adóösszeírások segítségével.

Ezek egyrészt a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum évkönyvében, másrészt a Miskolci Akadémiai Bizottság által 2019-ben kiadott: Sokszínű tudomány Nógrádban című tanulmányban jelentek meg. Megdöbbentő, hogy az egykori vármegye területén a török időkben a települések 40%-a vált enyészetté. Annak köszönhetően, hogy nagyszámú forrás fordul meg a kezeim alatt, lehetőségem nyílik arra, hogy olyan információkat is összegyűjtsek, amelyek sehol máshol nem lelhetőek fel. Ilyenek a megyei, községbeli tisztviselők adatai. Szintén érdeklődési köröm középpontjában áll a Rádayakkal rokonságban lévő családok életútja. Tavaly a Balassi család történetével foglalkoztam behatóan. Ez a tanulmányom a balassagyarmati Honismereti Híradóban jelent meg.

– A nemesi családok mellett polgári, paraszti családok történetével is foglalkozik?

– Igen, még 2014-ben megjelent Szécsényhalászi és Ludányhalászi családjainak történetét feldolgozó tanulmányom. Bár egyre kevesebb időm van rá, igyekszem feldolgozni Nógrád községeinek anyakönyvi adatait, amelyek a családfa- és családtörténet-kutatáshoz nyújtanak fontos segítséget, és népmozgalmi információkat hordoznak egy-egy településről.

– Főbb kutatási területe a XVI-XVII. század, de úgy tudom, hogy a XX. század történelmével is foglalkozik.

– Igen, az egyetemen a losonci 25. gyalogezred első világháborús szerepléséről írtam szakdolgozatot. Összegyűjtöttem, feldolgoztam az 1914–1918 évi veszteséget, valamint munkámhoz többféle forrást is felhasználtam, a hadtörténeti levéltárban fellelhető visszaemlékezések adták kutatómunkám főbb területét. Ez a téma idő hiánya miatt sajnos a fiókba került. Ugyanakkor a centenárium kapcsán többen is, köztük a Magyar Honvédség hasznát vehette ezeknek az írásoknak.

– Többször említette publikációit, előadásokra is vállalkozik?

– Szívesen tartok beszámolókat a tudományos témáimról. Rendszeres előadója és tagja vagyok a Szécsényi Múzeumbaráti Körnek. Tartottam előadást Balassagyarmaton a helytörténeti gyűjteményben, a megye több váro­sában és Budapesten is. A levéltár által rendezett tudományos konferenciákon is többször a közönség elé tártam a munkám eredményeit.

– Tervei?

– A Károlyi Gáspár Református Egyetemen tanulok és a doktori fokozat megszerzésére készülök. A terveim talán két életre is elegendőek lennének. Elsősorban alapkutatásokat folytatok, amelyek rendkívül időigényesek. Mindig is a gyökerek, a személyes sorsok érdekeltek, amelyek mind-mind egy-egy építőkövei a nagy történelmi múltnak.