népmesék

2020.05.30. 20:00

Székely mesék bukkannak elő a honti lábbábos szoknyája alól

A székely mesemondó és lábbábos 15 évvel ezelőtt hagyta maga mögött szülőföldjét. Csernik Szende némi kitérő után érkezett meg megyénk egyik szépséges falujába, Hontra, ahol családjával él azóta is. Szerencsét próbálni jött Magyarországra, és itt meg is találta azt.

Sziládi Krisztina

Itt ébredt rá, hogy egy varázslatos mesevilágból jött, s ekkor kezdte mesélni a székely népmeséket is. Mint mondja, sok évig hordozta magában azt a magocskát, ami még Székelyföldön lett elültetve a lelkében, ez egyszer csak előbújt és növekedésnek indult. Azóta járja egyszemélyes színházával, a Lábita Bábszínházzal a környék óvodáit, iskoláit. Fellép fesztiválokon és táncházakban, járja az egész országot és a nagyvilágot. Mesél mindenütt, ahol magyarok élnek.

Meseturnézott az Óperenciás tengeren túl Ausztráliában és Amerikában is, hiszen határtalan a mese útja. És bizony nemcsak a szája jár! Különleges lábbábozásával kicsiknek és nagyoknak derűt lop az orcájára, meséiben a székely szavak székely ízzel vannak fűszerezve.

A székely mesemondó és lábbábos 15 évvel ezelőtt hagyta maga mögött szülőföldjét.
Fotó: Torjay Attila / NMH

– Sepsiszentgyörgyön születtem, szüleimmel ott éltem, de a vakációra nagyszüleimhez jártam Dálnokba, Dózsa György szülőfalujába – emlékszik vissza Szende a gyermekkorára. – Nekem az volt a mennyország. Olyan boldogságos gyermekkorom volt, mint egy tündérmese. A jó székely élet, az volt a lelke a világnak! Gyermekkoromban magamba szívtam, innen erednek a történeteim, ez a meséim forrása. Minden világban van szépség, de nekem az a mindenség volt. Reggelente segített behordani a fát, mert a fásládában mindig kellett legyen fa, összeszedte a tojásokat, a kiscsibéket esténként beterelte a kotlós alá…

– Amikor a nagytatának vittem a fuszulykalevest a mezőre a nagy fűtengeren keresztül, s a patakhoz értem, megkérdeztem, hogy hogy átléphetem-e. A körtefához érkezve megkérdeztem, megpihenhetek-e alatta. Mikor a forrásból ittam, elképzeltem, hogy ugyanebből a vízből isznak a vadállatok, és ettől olyan egységérzésem volt. Mikor mentem az utcán a faluban, mindig megszólítottak az emberek. Ez volt a természetes, hogy mindig szóltak egymáshoz néhány szót, megálltak beszélgetni. Innen is jött a mesevilág, hogy ők is meséltek egymásnak – idézte fel gyermekkorát Szende. A székely mesemondó vallja: a mese hit, játék, szeretet és mosoly minden ember lelkének.

„A jó székely élet, az volt a lelke a világnak!” Csernik Szende a baromfiudvar lakóiról is tudna mesélni
Fotó: Torjay Attila / NMH

– Kezdetben csak felolvastam a meséket. A gyermekeim óvodájában volt népmese napja, és én, mint szülő vittem ajándékba a mesét. Olyan erősen tetszett nekik és nekem is, gondoltam, hogy tovább kéne folytatnom, meg kellene jeleníteni a szereplőket is. Jött egy ötlet, és a lábaimra húztam a bábukat. A nagy terebélyes szoknyám lett a díszlet, a háttér, s onnan bújnak ki a szereplők. Két lábra állítottam a népmesék világát! – fogalmazott.

A Magyarok Háza rendszeresen szervez fellépéseket Szende számára, aki szerint a mai gyerekek nyitottak az általa közvetített különleges világra. Persze úgy adja át meséit, hogy beleszövi a jelent, és ez nagyon megfogja a kicsiket. Mint fogalmaz, a gyerekek azt fogadják magukba, amit kapnak. Hasonló ez az ételhez: a gyermek azt eszi, amit az édesanyja elé rak. S ha csak egy magocskát is megízlelnek ebből a világból, az elültetődik bennük, és később szárba szökken.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában