Lavinát is túlélt már a salgótarjáni barlangász

– Érte-e már baleset a barlangászás során?

– Barlangokban szerencsére még nem ért baleset, azonban hegyszirtről már kétszer estem le. Egyszer a Berni-Alpokban az Eigerről, ahol elkezdtem fejjel lefelé zuhanni, de szerencsére engem és Manga Mihály barátomat is megtartott a sziklamászó szög. Egy alkalommal pedig éppen a feleségemmel túráztunk a Tátrában, amikor egy nagy reccsenést hallottunk – ekkor vált el a hómező a szikláktól, és elvitt minket a lavina. Csupán a véletlennek volt köszönhető, hogy nem állt ki éles szikladarab a földből és épségben megúsztuk.

– Mi az, ami nélkül sosem vág neki egy újabb kalandnak?

– Mindig hordok magamnál mentőfóliát. Ennek vékony, fémes anyaga alkalmas a testhőmérséklet megtartására. További előnye, hogy könnyű és kis helyre is elcsomagolható – én a hegymászósisakom belsejében hordom. Alapfelszereléseim közé sorolom a bádogból készült fotótáskámat – ami elvileg vízálló is –, valamint mindig tartok magamnál pótelemet, és csokoládét is.

– Milyen veszélyes helyzetekkel találkozott?

– Magyarország leghosszabb barlangjában, a Mátra nyugati részén található Csörgő-lyukban található az Orosz-kő, ami Orosz Mihály barátomról lett elnevezve, akire rázuhant a kőzet. Ám az csodával határos módon egy résbe esett bele, ami megállította. Kerültem már azonban olyan helyzetbe is, amikor mentésirányítóként nekem kellett helytállnom.