Tízéves kapcsolat jelképe az ékes becskei székelykapu

A katolikus templomból indult a díszes menet, élükön a magyar, a székely és Becske címerével ellátott zászlók mögött, amelyet gyönyörű népviseletbe öltözött lányok tartottak. A közösségi téren már felsorakozott az ünnep serege.

Szalatnyainé Zsigmond Éva, a házigazda polgármester mondott itt először köszöntőt, kiemelve, rendkívüli fontosságot tulajdonítanak az Ozsdolával és a szomszédos Hilib településsel, valamint az Ipoly túlpartján lévő Kóvárral ápolt kapcsolatnak, és rendszeresek is a találkozók egymás között. Hozzátette, amikor 2008-ban Kárpát-medencei testvéreket kerestek maguknak, teljesen véletlenül, egy családi ismeretség által bukkantak elő a székelyek, és azóta a viszony igen komoly barátsággá érett.

Ennek gyönyörű gyümölcse a székelykapu, amely egyaránt jelképe a magyarok összetartozásának, és annak, hogy minden kedves vendéget tárt karokkal, nyitott kapukkal fogadnak Erdélyben, amit a becskeiek már számos alkalommal megtapasztalhattak. Ez is kiválóan bizonyítja azt az örök igazságot, hogy mi egy vérből valók vagyunk – hangsúlyozta a polgármester.

A vendégek részéről Bran­dus Szilveszter, Ozsdola polgármestere mondott rövid üdvözlőbeszédet, kiemelve, hogy a székely emberek a hozzájuk betérő vendéget mindig áldással engedik el útjára, ez hosszú évszázadok hű hagyománya, és rendkívüli öröm számukra, hogy kiváló erdélyi mesterek művészi alkotásával megajándékozhatják az anyaországi testvéreket.

Miután Farkas Zsombor ozs­do­lai plébános megszentelte a székelykaput, a nép átsétált a művelődési ház udvarára. Itt, a szabadtéri színpadon a két polgármester újfent egyezmény aláírásával pecsételte meg a tízesztendős remek kapcsolatot.

Mit sem számít a nagy távolság

Beszélgetésbe elegyedtünk az ozsdolai küldöttség vezetőjével. Brandus Szilveszter, aki 2008 óta irányítja polgármesterként a településközpontot – Romániában így nevezik a szomszédos falvak közös igazgatását – elmondta, nagy öröm, hogy Becskével a tíz év alatt ennyire elmélyült a viszony, és ami a legfontosabb, ezen időszak során példaértékű emberi kapcsolatok is szövődtek a székely magyarok és az anyaországiak között. A barátság, hovatovább a testvéri kapcsolatok ápolásában nem számít a nagyjából nyolcszáz kilométeres távolság sem: minden esztendőben találkoznak, a becskeieknek megmutatták már Kézdivásárhely környékének csodálatos tájait, nevezetességeit, sőt, a csángók földjére is elkísérték a vendégeiket.