Kaári Sándor visszatért a Palócföldre, hogy átvegye a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet

Harminc évnyi Nógrád megyei tanítás után, a nyugdíjas éveikre költöztek Makóra – a feleség szülővárosába – Kaári Sándorék.

Örömmel jöttek nemrég vissza, hiszen nemcsak kitüntetést vehetett át Kaári Sándor, de a régi emlékeket is felidézhették.

– Bár már 26 éve nyugdíjban vagyok, álmomban még gyakran tanítok, magyarázom a tananyagot a diákoknak – mondta lapunknak Kaári Sándor.

A nyolcvanhárom éves pedagógus Pest megyében született, az egyetemi tanulmányai miatt került Csongrád megyébe. 1957-ben diplomázott történelem–magyar szakon.

– Izgalmas időszak volt. Forradalmi nemzedék voltunk. Egy héttel 1956. október 23-a előtt alapítottuk meg a MEFESZ-t, a Magyar Egyetemek és Főiskolák Egyesületeinek Szövetségét. Célunk az volt, hogy legyőzzük a Sztálin és Rákosi által ránk kényszerített szellemi igát. Meg akartuk védeni sajátos egyetemi érdekeinket, szabadon akartunk fejlődni – mesélte.

Kaári Sándor a kisteleki gimnáziumban kezdte tanári pályáját. Ott ismerkedett meg a makói születésű feleségével, Kis Etelka biológia–földrajz szakos tanárral.

– Kisteleken váltam igazi tanárrá. Akkori igazgatóm szigorú, de következetes ember volt, akitől nagyon sokat tanultam. Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre. Aztán, 1964-ben a feleségemmel Nógrád megyébe kerültünk. harminc évnyi pedagógiai pálya köt bennünket ide.

Az egy évvel korábban indult romhányi gimnáziumnak szüksége volt ránk. Később az intézmény átköltözött Rétságra, és természetesen mi is mentünk utána. 1969 és 1974 között a gimnázium igazgatója voltam. Büszke vagyok arra, hogy végzős diákjaink nyolcvan százaléka tovább­tanult.

Iskolánk kulturális missziót is teljesített. Kiállításokat rendeztünk, élő kapcsolatot ápoltunk a fővárosi színházakkal. 1974-ben a megyei vezetés Salgótarjánba hívott bennünket. Az ottani gimnázium tanára, illetve szakfelügyelő lettem.

Egy év múlva pedig a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatójaként folytattam a pályafutásom.

Egy évre kértek fel, de másfél lett belőle. Büszke vagyok az elért eredményeinkre. Utána ismét visszatértem a tanári pályára.

Ezeket hallva szinte természetes, hogy Kaári Sándort Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke terjesztette fel a Pedagógus Szolgálati Emlékéremre, amelyet a nógrádi megyenapon adtak át Érsekvadkerten.

– Pályám jelentős része a rendszerváltozás előtti időszakhoz kötődik. Mivel sokszor előfordult, hogy nem „engedelmeskedtem”, kétszer pártfegyelmit is kaptam, ezért aktív koromban nem kaptam kitüntetéseket. Örülök, hogy most, immár gyémántdiplomás pedagógusként elismerték az életutamat.