Futottak még

2018.06.21. 11:05

Olvasóink nehezen élték bele magukat a szocialista küldöttek helyébe

Sokak szerint az MSZP-nek már csak múltja van, de a jövője bizonytalan - megint mások pedig a baloldali törpepártok közé süllyedő alakulatnak ítélik őket.

Akár helytállóak ezek a sommás ítéletek, akár nem, annyi biztos, hogy a fősodratú média még tiszteletben tartja az MSZP valaha volt befolyását a politikai baloldalon. Ennek jele az a kiemelt figyelem, ami az MSZP elnökválasztását kísérte, s ami a történteket talán a valós súlyuknál komolyabb történéseknek is láttatta.

Hogy mi a valós súlya annak, ami történt, vagyis hogy némi politikai belháború és pozícióharc, visszalépések és helyezkedések után végül Tóth Bertalan nyerte el a szocialista küldöttek többségének a bizalmát, a mi szavazásunk is jól mutatja.

Az az igazság ugyanis, hogy olvasónk nehezen tudták beleélni magukat abba a helyzetbe, hogy nekik most a szocialista küldöttek fejével kell gondolkozniuk, s abból a felhozatalból kell választaniuk, amellyel a szocialista párt a jelenlegi megtépázott állapotában elő tudott állni. Lehet, hogy ennek az volt a magyarázata, hogy sokan közülük eleve jobboldali érzelműek, de az is lehet, hogy a baloldali érzelmű választópolgárok is csak csalódással tudták szemlélni ezt a névsort.

A lényeg a lényeg: a szavazás eredményén elemi erővel süt át az idegenkedés és/vagy a csalódottság. Idegenkedés a szocialisták jelenlegi vezetőitől – vagy éppen csalódottság abban, hogy jelenleg éppen csak ennyi telik ettől a baloldaliak szerint talán még most is jobb sorsra érdemes párttól. Az első helyezést ugyanis toronymagasan (40 százalékkal maga mögé utasítva minden más lehetőséget) az a válasz produkálta, amely se egyik, se másik, se harmadik jelölttel nem rokonszenvezett, hanem inkább csak egy jajkiáltás volt. Vagy még inkább egy elutasító reflex. Hogy bárkit el tudnának képzelni, csak nem őket – s inkább azt a a politikai porondon jelenleg még nem látható szereplőt szeretnék látni, aki a választás során a keresztségben a Valaki Más nevet nyerte el tőlünk.

Tulajdonképpen ugyanígy az úgynevezett protest szavazatok közé számítható a második helyezést elérő lehetőség is, amely szerint Kunhalmi Ágnes lett volna a legjobb befutó, s ezt még annak tudatában is így látták a szavazóink, hogy a szavazásnál világossá tettük: ő az utolsó pillanatban visszalépett a megmérettetéstől. Persze nem lehet kizárni, hogy ebben a 34 százalékos eredményt felmutató választásban döntően közrejátszott Kunhalmi Ágnes tetszetős kiállása, a szocialista politikusok szürke sorából színesen kiemelkedő, a nőiességétől is hathatósan megtámogatott megjelenése is, de nehéz nem észrevenni ebben a választási lehetőségben is a szocialista pártnak szóló kritikát.

Ehhez képest érdekes tehát az, hogy a valódi megmérettetés két szereplője, a később szocialista pártelnökké avanzsáló Tóth Bertalan, s legerősebb kihívója, Mesterházy Attila nálunk csak a „futottak még” kategóriáját tudta holtversenyben erősíteni. Nálunk rájuk, az érdemi verseny két érdemi szereplőjére csak 13-13 százaléknyi szavazó adott le voksot.

Borítókép: Illusztráció

AFP PHOTO / FERENC ISZA

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában