Lelki titkok után kutatva alkot a balassagyarmati keramikus

Mikor kezdődött vonzalma a kerámiák iránt?

Anyukám szenvedélyesen gyűjtötte a régi edényeket, fazekastárgyakat, használati eszközöket. Meghatározó gyermekkori élményem, hogy ülök a konyhában és nézegetem ezeket a szépségeket. Aztán középiskolás koromban elkezdtem mindenféle kézműves tevékenységgel foglalkozni, eleinte főleg nemezeltem. A nyári kézműves táborok állandó résztvevője voltam, ott kezdtem korongozni, mellette rajzolni tanultam. Érettségi környékén, a pályaválasztás idején eldöntöttem, hogy fazekasiskolába jelentkezem. Ez egy szakmunkás-bizonyítványt adó kétéves képzés volt. A családom eleinte nem örült a döntésnek, a szüleim szerették volna, ha valamilyen diplomát adó képzésre jelentkezem főiskolára vagy egyetemre, de később mindenben támogattak.

Nem bánta meg a választását?

Ellenkezőleg. Az iskola alapvetően elméleti képzést adott, de szinte a teljes tanév alatt ki voltunk helyezve gyakorlatra. Az első évben Bod Éva Munkácsy-díjas kerámiaművész műhelyében tanultam a Rózsadombon. Ő eredetileg kémia-fizika szakos tanár volt, ebből adódóan nagyon értett a mázakhoz. Újszerű felületi hatásokat ért el saját előállítású mázaival, ő volt egyike azoknak, akik magas hőfokon égő alapanyagokból dolgoztak. Titkos receptjei alapján méricskéltük a mázhoz szükséges összetevőket. Elsősorban szobrokat készítettünk nála abban az időben. Nagyon szerettem azt a különleges légkört, amiben ott dolgoztunk, de arra vágytam, hogy korongozhassak és nála nem volt erre lehetőség. A második évemet Cinkotán töltöttem, Csuporné Angyal Zsuzsa, Csokonai-díjas fazekas, mézes-bábos népi iparművész műhelyében, ahol klasszikus inaséletet éltem. A férje, Csupor István néprajzkutató, akivel akkor írták közösen a Fazekaskönyvet. Időnként megbíztak, hogy menjek jegyzeteket készíteni a Néprajzi Múzeumba, a készülőfélben lévő művükhöz.

Az iskola elvégzése után merre vitt az útja?

Két évig dolgoztam és tanultam a móri Képzőművészeti Szabadiskolában, ahol az akkori magyar művészeti élet színe-java megfordult. Ezzel egy időben saját műhelyt indítottunk az akkori párommal Érsekvadkerten, ahol mázas, olajredukciós fekete edényeket készítettünk. Akkor ez technikai kuriózumnak számított.

Sikerült megállapodnia ezek szerint egy helyen?

Dehogy! Jászszentlászlón akkoriban építettek egy kézművestanyát, a semmi közepén. Odaköltöztem, mert felkértek a kerámiaműhely vezetésére. Nagyon izgalmas időszaka volt ez is az életemnek. Aztán megismerkedtem a férjemmel, aki balassagyarmati, és hazaköltöztem. Eközben már jártam a Pázmány Péter Egyetem hittudományi karára levelező tagozaton, és megszereztem az első diplomámat.

Végleg letelepedett a városban?

Igen, miután hazajöttem, akkoriban kezdte meg működését Nyírjesben a Ridens Speciális Szakiskola és Kollégium, ahol fogyatékkal élő fiatalok tanulnak. Asszisztensként, éjszakás nevelőként, gyógypedagógusként, fazekas oktatóként 15 évig dolgoztam ott. Eközben egy évet az USA-ban, Clevelandban éltünk, ahol kerámiaszakkört vezetettem a helyi magyar cserkészeknek, és előadásokat tartottam a magyar fazekasságról az érdeklődőknek. Miután megszülettek a fiaim, időm nagy részét a családom kötötte le. Később szereztem egy második diplomát is, logopédus vagyok, jelenleg is ez a fő foglalkozásom. Ahogy a gyerekek nőnek, egyre több időm jut a kerámiára. Minden vágyam az volt, hogy ott legyen a műhelyem, ahol élek: a férjem ezt teljesítette tavaly. Már nem kell kocsiba ülnöm azért, hogy dolgozhassak, akár pizsamában is át tudok ugrani, ha úgy érzem.

Mi lesz az elkészült kerámiák sorsa?

Egy részüket értékesítem, de van, amit nem is akarok eladni. Számomra kedves embereknek ajándékozok a munkáimból, és jótékonysági célokra is szoktam felajánlani kerámiát. Egyre inkább úgy gondolom, az életemnek a kerámiakészítés az a része, ahol nem engedem, hogy bármire is rákényszerítsenek, itt csak azt csinálom, amit én szeretnék. Az alkotótevékenységben nem akarok és nem is tudok megfelelni senkinek. Mellette a tanfolyamokat továbbra is csinálom, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Nagy az érdeklődés a fazekasság iránt?

Inkább azt mondanám, az alkotás örömét keresik az emberek. A tanfolyamaim jó hangulatú, kis női alkotóklubbá szoktak fejlődni, mivel nagy ritkán van csak férfi érdeklődő.

Milyen munkákat készít mostanság?

Az edények mellett kerámiaképeket, domborműveket és szobrokat is készítek. A kiállított műveimen látszik, hogy teljesen új stílus van születőben. A rusztikusság mindig is érdekelt, minél egyszerűbb formákkal, minél egyszerűbb technikákkal, erőteljesen kifejezni a gondolataimat és a nagy kérdésre megadni a választ: mit jelent nőnek lenni. Ahol most tartok, az egy hosszú letisztulási folyamat, önismereti fejlődés eredménye, komoly belső munkán vagyok túl, ennek a gyümölcse érik most be.

Névjegy

Siket Marianna Balassagyarmaton született 1971-ben. A Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, ezután két évig Budapesten tanult az Illatos úti Kézműipari Szakközépiskolában. Az edénykészítés mellett 1996 óta kerámiaképekkel, domborművekkel és szobrokkal is foglalkozik. A Ridens Speciális Szakiskolában évekig vezette a fazekasműhelyt és oktatta is a fazekasságot. A Pázmány Péter Egyetemen hitoktatói, majd az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán logopédusi végzettséget szerzett, főállásban jelenleg is logopédusként dolgozik. Tavaly indult el a saját kerámiamárkája, a SiMaceramics. Két kisfiú, Ármin és Benedek édesanyja.