Bánk/Felsőpetény

2018.03.12. 16:58

Vadászkutyák estek a mély bányaaknába, közel hetven napig vártak a segítségre

A két község közigazgatási határa mentén lévő, elhagyatott bányaaknába zuhant két vadászkutya. Az ebeket a környék barlangrendszereit elszántan ku­tató geológus, Szenthe István találta meg a mélyben. Ő hozta fel őket hetven nap után a felszínre, bár nem tudhatjuk, mikor kerültek a kutyák a barlangba.

Hegedűs Henrik

Még december végén zajlott egy vaddisznó-hajtóvadászat, amely után szőrén-szálán eltűnt két kutya. Három-négy napig nagy erővel keresték őket tulajdonosaik, nem bukkantak a nyomukra. Nemrégiben azonban fellélegezhettek a vadászok, ráadásul szinte csodaszámba menő módon kerültek elő az ebek. A részletekről a környéken kutató geológus, Szen­the István számolt be, aki a környékbeli barlangok és bányaaknák titkait próbálja megfejteni, egyre nagyobb sikerrel.

– A március első napjaiban tapasztalt, szokatlanul hideg időjárás kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy nem csupán abban a járatban dolgozak, ami a Jenői-patak beomlásánál keletkezett víz­nyelőnél van. A környéken lévő többi elhagyatott bánya­vágatot is feltérképezem, hogy minél pontosabban meghatározhassam a nyugat-nógrádi barlangrendszer térbeli kiterjedését, lévén ezekről hiányosak az eddigi ismereteink. Így olyan helyszíneket is megközelíthetünk, amelyek korábban balesetveszélyesnek tűntek – fejtette ki a geológus.

Közel a felfedezés a remények szerint

Szenthe István kutatásaira alapozva váltig állítja, olyan széles mélyedésrendszer lehet a nyugat-nógrádi föld alatt, amely szervesen csatlakozik a budai barlangokhoz. A felfedező munkája a Jenői-patak beomlását követő víznyelő feltárása után gyorsult fel. A helyszínt el is nevezték Szent Borbála-kutatóaknának. Most már egy vízszintes vájatban halad, és a földtani körülményekből arra következtet, egyre közelebb jár, hogy egy szélesebb barlangra bukkanjon, benne legalább 27–28 Celsius-fokos vízzel.

 

– Leereszkedtem egy kötél­hágcsóval, és már menet közben gyanút fogtam, mert a mintegy százharmincszor százöt centiméteres keresztmetszetű akna oldalfalán felragadt, fekete szőrcsomókat láttam. Már szinte elértem a negyvenhárom méter mélyen lévő legalacsonyabb pontot, amikor egy sötét tömeget észleltem lenn, és a szemek rám irányultak. Kiderült, épp a két eltűnt ebre leltem, akik lehet, már közel hetven napja ott fagyoskodtak – tette hozzá.

Szenthe István elmondta, segítségül hívták az Ipoly-völgyi Különleges Mentőegyesületet, amelynek tagjai eszközeikkel biztosították, hogy leereszkedhessen a kutyákért. Az állatoknak az ijedtségen kívül sok baja nem lett, megúszták horzsolásos sérülésekkel, ami annak köszön­hető, hogy a szűk helyen a zuhanás erejét felfogták az oldalfalak. A leesést követően pedig az ide behullott csapadékvíz által keletkezett pocsolyákból ittak, a barlangba esett élőlényekkel táplálkozhattak, ami életben tartotta őket.

– Érdekes módon, amint a rendkívül büdös és nagyon mocskos állatokat zsákokba csomagolva felhoztuk a mélyből, a közeli havas részen azonnal ledörzsölték magukról a koszt, majd szagot fogva elinaltak volna, ha gazdáik vissza nem tartják őket – tette hozzá a geológus.

Információink szerint az érintett hatóságok kiterjedt vizsgálatot indítottak az ügyben, miként fordulhatnak elő a Cserhátban ilyen nyitott fedelű aknajáratok, ahová, mint a példa mutatja, bármikor lezuhanhat bárki.

Bánk határában az egyik kutatóakna. Azt nem tudni, hogy hová vezet, milyen barlangrendszert rejt a föld mélye, de a geológus szerint közel a megoldás Archív fotó: Sz. B.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!