Kilencedik alkalommal rendeztek minifesztivált Rónafaluban

Az alapkoncepció – azaz egyrészt minél több művészeti ág megjelenítése, másrészt találkozás, barátkozás természetközeli környezetben régi és új vendégekkel – mit sem változott az elmúlt szűk évtized során. Mint eleddig minden esetben, ezúttal is rendeztek úgymond szabadtéri képzőművészeti kiállítást, amely főszereplője Gedeon Hajnalka grafikusművész volt.

A Bolyai János Gimnázium tanára tíz, úgymond egyedi művet válogatott a rendhagyó bemutatóra. Olyan, az utóbbi években készült egyedi grafikákat, amelyek az alkotói pályafutása egy-egy állomását jellemzik. A nyitókép a Millennium jegyében rendezett műcsarnoki kiállítássorozat keretében volt látható Meditáció Meotisról – a Perzsiával határos egykori magyar vonatkozású tartományról – címmel.

A további képek a különböző művésztelepeken készült feldolgozásokat, irodalmi illusztrációkat, személyes indíttatású lélekrajzokat – mint például a Hatvani Grassalkovich-kastély, a Jadviga párnája, az Invázió vagy a Lombszaggató – reprezentálja. A művész kommentárokkal is segítette a befogadás, a műélvezés folyamatát. Ezt a programrészt a grafikus fia, Szabolcs és menyasszonya szintetizátorral kísért zeneszámokkal színesítette.

A vendégsereg – a hagyományok szerint – a kert feletti kilátóhoz vonult, és a nyári napszállta hangulatában ott hallgatta meg Paróczai Csaba Karancsalján lakó, Salgótarjánban dolgozó költő saját tolmácsolásában felolvasott verseit, amelyek sorát ezúttal három nagyobb lélegzetű, mély tartalmú, az élettel, önmagával, saját sorsával foglalkozó, de általánosítható mondandójú meditatív költemények uralták, de akadtak köztük öt egységből álló 5-7-5-7-7 szótagszámú klasszikus japán versformára írottak is.

A következőkben Etesi Gábor – a szintén salgótarjáni származású – kutató-fizikus, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója beszélt az idő, mint fizikai jelenség matematikai összefüggéseiről, tehát mondhatni, hogy valamelyest beavatta a hallgatóságot a folyamatos gondolkodást feltételező filozófiai eszmerendszerébe. A fajsúlyos előadás után Kovács Bodor Sándor tudatosan könnyedebb hangvételű zenés filmeket vetített, köztük az ötven éve tartott négyszázezer érdeklődőt vonzott legendás woodstocki fesztiválról szólót is.

A kilencedik Rónai Anzix dokumentálására Kovács Lea vállalkozott, aki – mint a fenti felvétel is bizonyítja – igyekszik sikeresen folytatni a családi örökséget.

Két helyi tanka is elhangzott

Klasszikus japán versforma, az öt egységből álló, 5-7-5-7-7 szótagszámú rövid írás, az úgynevezett tanka, amelyből néhányat az örök témáról, a férfi és nő viszonyáról, egymásrautaltságáról Paróczai Csaba Rónafaluban is felolvasott. Íme két írás a „férfi mondja” illetve az „asszonyszavak” című részből: a közelben vagy / érzem minden szavamon / imádat mondom / kezem testté vált igéd / falat rombol és épít – furcsa tavasz ez / két külön elhullott mag / egy virágot hajt / légy kegyelmes istenünk / adj neki hosszú nyarat…