Vendégtársulatok teszik sokszínűvé a Zenthe Ferenc Színház gazdag kínálatát

Az elmúlt napokban gyors egymásutánban mindkét típusra akadt példa. Előbb a budapesti József Attila Színház – amellyel különösön jó munkakapcsolatot ápolnak a zenthések – Boldogság című romantikus vígjátéka került színre egyedi előadás formájában, majd a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház következett egy tragikomédiával a Tolnay Klári-bérletsorozatban.

A jelenlegi, tehát a 2018/ 2019-es évadban a felnőttek számára több bérletsorozat működik Salgótarjánban. A Székfoglaló premier, illetve a Zenthe Ferenc-bérlet értelemszerűen a helyi társulat négy bemutatóját foglalja magában. Az öt-öt vendégprodukció a Tolnay Kláriról, a Vertich Józsefről elnevezett, illetve az úgynevezett szabad bérletben látható. Esetenként válthatók szólójegyek is. E kínálat egészül ki szólóelőadásokkal. A gyermekek és fiatalok a Tudor-Vidor-, a Molnár Tibor- és az Ifjúsági bérlet keretében ismerkedhetnek a színházzal.

Lényegében az egész élet a boldogságkeresés jegyében telik. S bár ez vonatkozik minden területre, legérzékletesebben az emberek közti szerelmi viszonyokban érhető tetten. Magyarországon eleddig jobbára ismeretlen volt Eric Assous kortárs francia író neve, de a Boldogság című romantikus vígjátéka – amelyet a József Attila Színház mutatott be 2016-ban – megjegyzésre érdemesnek minősíti.

A mű létére a női szereplő Pikali Gerda talált rá az okostelefonjában, miközben egy olyan kétszemélyes darabot keresett, amelyben párjával, Rékasi Károllyal szerepelhet együtt. Azt, hogy miről is szól, s, hogy valójában hajaz újrakezdett saját életükre, csak akkor tudták meg, amikor Bardóczy Attila magyarra fordította. A kellemesen szórakoztató előadás egy gyermekmeseíró, Louise és egy étteremtulajdonos, Alexandre egymásra találásának viharos folyamatáról szól. A sokoldalú érdeklődésű elvált hölgy, a magányból szeretne kitörni, a szellemiek terén igénytelen, válófélben lévő háromgyerekes férfi viszont átmeneti függetlenségét félti az új kapcsolattól. Bonyolítja a helyzetet, hogy otthagyott felesége újabb gyermeket – ráadásul a leányok után fiút – vár volt férjétől, Louise pedig a főnök egyik beosztottjával jön össze egy kaland erejéig.

Mégis mindketten egymástól várják, hogy kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb, boldogabb legyen az életük.

Az előadást Verebes István rendezte, s bár stílusa tetten érhető a két szereplő hangsúlyain, gesztusain, a Tompai Zsuzsa tervezte színpadi miliőn, döntő mértékben a keserédes történetet élvezettel megjelenítő két színész képességeire alapoz. S ők élnek is a lehetőséggel és valósággal lubickolnak a különböző hangulatú jelenetekben. Ráadásul a nőiségét kiemelő jelmezeket is Pikali Gerda tervezte.

Más jellegű a tragikomédiaként jelzett dunaújvárosi produkció, amelyet egy jól ismert szerző, a mai magyar költő, próza- és drámaíró, Háy János jegyez. Róla pedig köztudott, hogy szívesen tűz tollára társadalmi jelenségeket, előszeretettel viszi színpadra a periférián élő embercsoportok sorsát. Részben ilyen volt a Gézagyerek, még inkább a Herner Ferike apja című munkája, s ilyen a most Salgótarjánban látott Rák Jóska – dán királyfi is.

A cselekmény a rendszerváltás időszakában egy kis településen játszódik, ahol a régi-új, elvtársakból urakká lett vezetők úgy döntenek, hogy falunapra a kultúrotthonból közösségi házzá lett – de se ilyen, se olyan intézményben – bemutatnak egy színdarabot. A javaslatot a dadogós Tibi teszi meg, mondván, hogy az általa omlettnek nevezett Hamletet, amelynek női főszereplőjét szerinte ortopédiának hívják, vigyék színre. Shakespeare remekét átíratják az iskolaigazgatóval, s csak a próba közben derül ki számukra – és a nézők számára is – hogy körükben a valóságban hasonló folyamatok játszódnak, amennyiben a volt téesz pénzét eltulajdonítók börtönbe juttatják – sőt öngyilkosságba hajszolják – a Hamletet játszó Rák Jóska apját és árulásra kényszerítik szerelmét, az Ophéliát megszemélyesítő Ágicát is. Közben a falu lakói a maguk módján kommentálják a látottakat. Humorosnak szánt – és alkalmasint valóban az – beszédmódjuk Háy János önmaga szabta realitásigénynek megfelelően erőteljesen szabadszájú, sőt obszcén. Ez azonban nem indokolt ilyen arányban és ilyen durván.

Úgymond „túltolták a biciklit”, szó szerint is, hiszen a falu népe a nézőtéren is megjelenik. Ugyancsak lehetett volna feszesebb dramaturgiával élni, mert a Sipos Imre által rendezett sok ügyes ötlettel, látványos megoldásokkal, egyszersmind ismétlődő gondolatokkal teli, már-már kavalkádszerű előadás esetében a kevesebb több lenne. A szereplők élén Őze Áron áll, s felfedezni köztük a Zenthe társulatában gyakran feltűnő Kovács Vandát is.