Varrja is a viseletet

Percze Piroska családjának, főleg varrónő édesanyjának köszönheti a viseletkészítés szeretetét. Már kiskorában a szülőanyja által készített rimóci népviseletben jelent meg az egyházi ünnepségeken és a falu rendezvényein. Nem esik messze az alma a fájától: miután szülőfalujában, Rimócon befejezte az általános iskolai tanulmányait, Percze Piroska úgy döntött, hogy varrónő lesz.

Megszerezte a szakmát, de nem érte be azzal, amit az iskolapadban elsajátított, így autodidakta módon tovább fejlesztette magát.

Sok segítséget kapott a tapasztalt rimóci baba- és viseletkészítőktől, Kiss Bertalanné Rozika nénitől, Rigó Istvánné Bözsi nénitől és Kiss Bertalanné Terus nénitől. Nem hiába emlegetik ugyanis a palóc kisközséget a viseletkészítés és a kifinomult öltözködési ízlés napjainkban is „működő” aranybányájaként.

Piroska a szabás és a varrás műhelytitkai mellett elsajátította a rojtozás, a pliszírozás, a hímzés, a drukkolás, a szoknyakészítés, a vasalás és a gyöngyfűzés kevésbé ismert mesterfogásait is.

Percze Piroska a 2000-es évek közepén bekapcsolódott a pásztói Ágasvár Táncegyüttes munkájába. Ennek kapcsán ismerkedett meg Paluch Norberttel, a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes jelenlegi művészeti vezetőjével, akivel 2010-ben házasodtak össze.

Életüknek mindig, minden körülmény között fontos eleme volt a tánc. Párosban 2011-ben megkapták a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség Fülöp Ferenc-díját. Idővel egyre gyakrabban hívták őket az ország különböző részére rimóci, majd később gömöri és szilágysági táncok betanítására.

Piroska emellett a ruhák elkészítésében is részt vett. Kezdetben csak rimóci női viseletek kerültek ki a keze alól, később már más tájegységek népi öltözetének az elkészítésére is vállalkozott. Készített bujáki, szilágysági, gömöri, Szeged környéki és kalotaszegi női ruhadarabokat, kiegészítőket is.

Az elmúlt tíz évben az általa varrt ruhákban színpadra lépett már a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes, de a szegvári, a szentesi, a palotási, az ecsedi, a balassagyarmati és a füleki tánccsoportok tagjai is.

– Nem egyszer fordult elő, hogy a két kislányomon és önmagamon kívül három-négy lányt is felöltöztettem egy-egy jeles egyházi ünnepre. Ráadásul mindezt a saját viselettáram felhasználásával – mondta Paluchné Percze Piroska.

A táncosként is maradandót alkotó viseletkészítő joggal büszke arra, hogy fiatal kora ellenére azon kevesek közé tartozik, akik elsajátították az öltözködés tradicionális szabályait és megtanulták elkészíteni is a népi öltözetet.