Bence és szülői példa

Közel harminc éve, 1996-ban az atlantai olimpián egyaránt bronzérmet szerzett Imre Géza párbajtőröző és a női kézilabda válogatottunk. Az év szilveszterére esedékes női kézilabda tornánkra Balassagyarmatra hívtuk a válogatott két klasszisát, és a nógrádi gyökerekkel rendelkező irányító Kökény Beatrix, illetve a balkezes bombázó Németh Helga elfogadta az invitálást.
A Városi Sportcsarnokba belépve Bea társaságában egy szerény, csendes fiatalember is eljött közénk. Szinte csak én, szakavatott szemmel ismertem fel őt, Imre Gézát, hiszen a vívók szereplése nem került a közvélemény reflektorfényébe, de tudtam, Bea és közte ott, az olimpián szerelem szövődött. Elbeszélgettünk erről-arról, a bronzig vezető útról, a súlyosan megsérült Kovács Iván ellen vívott utolsó asszójáról, a terveiről. Akkor egyáltalán nem gondoltam volna, hogy húsz év múlva is szurkolhatok neki ötkarikás játékokon, hiszen Géza negyvenegy évesen, 2016-ban csak egyetlen tussal maradt le Rióban a hőn áhított aranyról.
Ennek a fentebb említett szerelemnek egyik gyümölcse lett Imre Bence, Tatabánya vasárnapi hőse. A felcseperedett gyermek immáron a német sztárcsapat, a Kiel leendő kiválóságaként huszonegy évesen követheti a szülők példáját. Az apja után szintén balkezes szélső teljesítményére már a januári Európa-bajnokság során felkaphatták fejüket a kézilabda sportág hűséges rajongói, hiszen a honi zöld-fehér színekben jelenleg pallérozódó fiatalember vezéregyénisége volt a bravúros ötödik helyet kiérdemlő válogatottunknak. Most pedig a tatabányai olimpiai selejtezőn villantotta meg elképesztő személyes képességeit, ráadásul igen szorult helyzetben segítette ki góljaival a többieket, és nagy részt vállalt a hajrában a portugálokkal szembeni fordításban.
Ezek után már csak hab lenne a tortán, ha nyáron, Párizsban ugyanolyan ötkarikás csúcsokat ostromolna Bence is a társaival, mint tette azt annak idején anyuka és apuka. És akkor akár hármasban jöhetnének le huszonnyolc év múltán újra Balassagyarmatra, egy közös élménybeszámolóra.