Egyre fontosabb szerepet kap a Ferencváros utánpótlásában pallérozódó tarjáni kézilabdázó

– Hány éves korodban kezdtél el sportolni, és mik voltak az első sportágak, amelyekben kipróbáltad magad?
– Hat esztendős koromban kezdtem el sportolni, másfél évig teniszeztem, majd áttértem a kézilabdára.

– Miért pont a kézilabda szerelmese lettél?
– A kézilabdát választottam, mivel a tenisz során rájöttem, hogy a csapatjátékok közelebb állnak hozzám. A kézilabda mellett az intenzív játékstílusa és a csapatösszetartozás érzése miatt tettem le a voksom.

– Salgótarjánban lettél igazolt játékos. Mit lehet tudni az első éveidről?
– Az első éveimben, amikor elkezdtem a kézilabdát a salgótarjáni Madách DSE-nél, már akkor tudtam, hogy ebben a sportágban szeretnék elmélyülni, és komolyan vettem az edzéseket. A fejlődésem érdekében átigazoltam a Beszterce DSE csapatához, majd a Salgótarjáni Strandépítők KC egyesületéhez, ahol kiváló szakember foglalkozott velem. Mindent beleadva igyekeztem fejleszteni magam, és úgy érzem, szoros kapcsolatot építettem ki mind a csapattársaimmal, mind pedig az edzőmmel. Az elkötelezettségem és a pozitív kapcsolatok kialakítása mind a sportteljesítményem, mind pedig a csapatszellemünk szempontjából fontosnak bizonyult.

– Két és fél éve igazoltál a Ferencvároshoz. Miért döntöttél úgy, hogy a fővárosi zöld-fehéreknél folytatod a pályafutásod?
– Szerettem volna megmérettetni magam, hogy a korosztályomban milyen szinten állok a többiekhez képest. Ennek érdekében több akadémiai kiválasztón is részt vettem, amelyeken pozitív elbírálásokat kaptam. Azonban a Ferencváros volt az az egyesület, ahol úgy éreztem, hogy a legjobb képzést kaphatom, és ahol a fejlődésem szempontjából optimális környezetben lehetek.

– Hogyan telt a beilleszkedés és milyen áldozatokat kellett hozni, hogy sikeres legyél az új klubodban?
– Tizennégy évesen egy új környezetbe való kezdeti beilleszkedés a nagyvárosban kihívást jelentett számomra, de az elmúlt hetek és hónapok során gyorsan megtaláltam a helyemet a csapatban. Az edzőim támogatása és az elfogadásuk segített abban, hogy hamar otthon érezzem magam. A siker érdekében természetesen áldozatokat kellett hoznom, például a Budapestre való kollégiumi költözést és az ottani iskolai élet megkezdését. Azonban a távolság nem tántorított el attól, hogy kitartóan törekedjek a kézilabdában elért sikerekre.

– Az idei szezonban remekül teljesítesz, hiszen fiatal korod ellenére nem csak az U19-es együttesnek, hanem az NB II-es felnőtt csapatnak is fontos tagja vagy. Melyik közegben tudsz többet fejlődni és milyen eredményekkel lennél elégedett a szezon végén?
– Az idei szezonban mind az U19-es, mind pedig az NB II-es felnőtt csapatban fontos szerepet kapok. Mindkét környezetben fejlődhetek, de az NB II-es csapatban való részvétel külön kihívást jelent számomra. Az U19-es korosztályban az országos szinten való legjobb négy közé kerülés, az NB II-ben pedig a felsőházba való feljutás lenne a reális cél. Mindkét csapattal arra törekszünk, hogy a legjobb eredményeket érjük el. A csapatom egy részével jelen lehettünk a január utolsó hétvégéjén megtartott országos középiskolás diákolimpia döntőjén is, ami rendkívül örömteli volt számomra, mivel Magyarország legjobb nyolc középiskolás csapata közül mi szereztük meg az első helyet. Ennek eredményeképp jogot szereztünk arra, hogy részt vegyünk a középiskolás világbajnokságon.

– Magyarország egyik legjobb klubjában játszol. Milyen céljaid vannak a jövőre nézve? Egyértelmű, hogy profi játékos szeretnél lenni?
– Igen, egyértelműen az a célom a közeljövőben, hogy továbbra is fejlődjek és hozzájáruljak a csapatom sikeréhez a Ferencvárosban. A profi játékos szerepét szeretném elérni, és azon dolgozom, hogy minden területen fejlődjek, megfelelhessek a magasabb szintű kihívásoknak. Emellett szem előtt tartom az egyéni fejlődést is, beleértve a technikai, a taktikai és a fizikai aspektusokat is. A hosszú távú célom pedig az, hogy a lehető legjobb játékosként teljesítsek, és hozzájáruljak a magyar kézilabdázás, illetve a Ferencváros sikereihez.