2023.11.03. 19:55
Tajvanon is a világbajnoki aranyéremre hajtanak a két salgótarjánival felálló Turbó Csigák
Nem ritkaság, hogy az egykoron híres, közismert személyek az évek, sőt évtizedek elteltével sem hagyják abba életük korábbi szakaszában űzött kedvenc – ráadásul sikeres – sportáguk művelését. Vannak bajnokságaik az úgymond öregfiúknak – ritkábban hölgyeknek – amelyek keretében jelenlegi képességieket, tudásukat mérik össze a korábbi kiválóságok.
Létezik egy olyan magyarországi kosárlabdás közösség, amely igazán különleges névvel – a még meglévő energiát és az értelemszerűen lelassult tempót vegyítő – Turbó Csigák Magyarország elnevezéssel a 60+ -os korosztályban esztendők óta kiemelkedő sikereket ért el nemzetközi porondon is.
A szenior csapat egyik tagja – a manapság is itt élő, nyugállományúként is dolgozó kosaras – Miskolczy Katalin többször ugyancsak beszámolt már lapunk hasábjain is, hogy az elmúlt években Magyország képviseletében igencsak figyelemre és elismerésre méltó eredményeket értek el. Sikerlistájukon szerepel a 2017-ben Új-Zélandban megszerzett világbajnoki cím, 2005-ben a kanadai Edmontonban bronzérem, 2013-ban az olasz Torinóban szintén a dobogó felfelső fokán végeztek. Ugyancsak az első helyen végeztek 2019 augusztusában a finnországi Espoo városában rendezett XV. világbajnokságon illetve az idei szintén finn földön, Tamperében megint győztek.
Fotó: Beküldött fotó
Soraikban található egy másik salgótarjáni hölgy, jelesül Hegyi Marianna is, aki néhány amerikai év után Zagyvapálfalván él. Egyébiránt tagja a csapatnak a 328-szoros magyar válogatott Kiss Lenke, vagy Winter Ilona, aki 267-szer, Lámala Ágnes, aki csaknem száz és Tarkovács Andrea , aki több mint hatvan alkalommal ölthette magára a magyar címeres mezt. Mások is sokszor voltak ifjúsági válogatottak és stabil NB I-es játékosok. A csapat fele hetven év felett van, legidősebb tagjuk közelít a nyolcvanhoz, s van közöttük kilencunokás nagymama is. Többüknek volt már csípőműtétje, de a rehabilitáció, a felépülés után sem hagyták abba a kosárlabdát. Lételemük a mozgás, de nemcsak ebből a célból, hanem elsősorban a tudatos edzések, szakmai célok kedvéért jönnek össze minden szombaton Budapesten az egykori Testnevelési Főiskola – ma egyetem – tornacsarnokában.
A rendszeres találkozások lehetőségének emberileg is nagyon örülnek, mert azontúl, hogy saját életkori kategóriájukban kiváló kosárlabdacsapatot alkotnak, rendkívül jó, példaszerű kohézió köti össze valamennyiüket. Időről időre szerveznek baráti összejöveteleket, például születésnapi ünnepségeket. Hol az egyikük, hol a másikuk lakóhelyén találkoznak: Salgótarjánban 2020 februárjában jöttek össze természetesen Miskolczy Katalin vendégeként. Olyanok mint egy szeretetteljes nagy család, minden lényegeset tudnak egymásról. A repülőtereken a várakozási időt általában jókedvű kártyázással töltik el. Nevetésre is mindig találnak apropót. Egy emlékezetes humoros élményük például Spanyolországhoz kötődik, ahol egy ismeretlen helyi fiatalember az autók között igyekezett egyikük szélfútta szalmakalapját megtalálni. Ugyanakkor a versenyeket nagyon komolyan veszik, mindig nyerni szeretnének, ezért mindent meg is tesznek, de ha módjuk van rá, igyekeznek megtekinteni az adott ország, település nevezetességeit, látványosságait is.
Legutóbb, 2021-ben illetve 2022-ben nem rendezték meg a japán Kansaiba tervezett időszerű világbajnokságot, ezért most már 2025-re, Tajvan Taipei nevű városába készülnek, ahol a Szenior Világjátékokon saját – immár 65+-os – kategóriájukban szeretnék megnyerni a következő világbajnoki címüket is. Ezzel ugyanis nemcsak saját sikerlistájukat gyarapítanák, hanem az egyetemes magyar sportélet jó hírnevét is öregbítenék.
