Hatvanéves korában elhunyt a kiváló salgótarjáni síbajnok

Az egykori magyar válogatott sífutót, biatlonozót gyermekkorában Karancsalján fedezte fel Rákóczy István, a sporttagozatos acélgyári iskola legendás testnevelő tanára, aki szárnyai alá vette a tehetséges fiút. Horváth Jancsi jó adottságai mellé szorgalom és kitartás párosult, így hamar bekerült az SKSE sícsapatába, ahol Vincze István nevelőedző indította el a sikerek útján. Az acélgyári iskola után a Madách Gimnáziumban és az ISZI-ben tanult tovább, ahol támogatták a magasabb szintű sportolását.

A vékonydongájú fiú ugyanis a sok kemény edzés mellett kiváló versenyzői adottságokkal is rendelkezett, így – immár az STC színeiben – sorra érte el a győzelmeket, dobogós helyezéseket a korosztályos, majd a felnőtt országos bajnokságokon, egyéniben, csapatban és váltóban is.

Éveken át olyan kiváló sízők társaként küzdött a tarjáni színekért, mint a még versenyeken is induló edzői, Vadas István, Vincze István, Hrabecz Gyula és a hozzá hasonló korú Papp Zoltán, Bolla László, Géczi Tibor.Sikerei révén bekerült a magyar válogatottba, amelynek tagjaként – klubtársával, Papp Zoltánnal együtt – sorra járta a külföldi edzőtáborokat, versenyeket, akkor, amikor a nyugati utazás még kiváltságnak számított.

A nemzetközi mezőnyben ifjúsági és junior korosztályban, majd a felnőttek nagy viadalain is – a magyar sísport lehetőségeihez képest – kiválóan képviselte hazánk színeit.

Horváth János 1984-ben, a junior sílövők országos bajnokaként tagja volt a szarajevói téli olimpiára készülő magyar válogatott bővebb keretének, de az ötkarikás játékokra már nem sikerült kijutnia. A világbajnokságokon és a világkupa-viadalokon viszont továbbra is elismerésre méltó eredményekkel képviselte hazánk színeit. Később a Bp. Honvéd csapatában is folytatta remek sorozatát. A népszerű „Hordó” már sportpályafutása alatt edzősködni kezdett a Petőfi DSE-nél, ahol nagy odaadással és sikeresen oktatta a tanítványait. 1991-ben, a galyatetői junior biatlon-világbajnokságon a válogatott edzőjeként irányította a fiatalokat.

Igazi közösségi ember volt, ezért sporttársai, barátai, tanítványai, de ellenfelei is szerették, tisztelték. Horváth Jánost a napokban szűk körben helyezték örök nyugalomra, de emlékét megőrzik a nógrádi sportbarátok és a magyar sítársadalom tagjai.