Közösségi adománygyűjtést indított a vanyarci versenyző

– Mikor kezdődött az autózás iránti rajongása? Hány évesen kezdett versenyezni és mit lehet tudni az első éveiről?

– Édesapám kamionsofőr, lényegében az egész család életét áthatotta az autózás, és a négykerekűek szerelése, karbantartása, továbbá a benzin és az olaj illata. Apukámnak volt is ilyen vágya, hogy versenyezzen, de ezt nem tudta megvalósítani, persze ezt nem erőltette rám sem. Nem is kellett! Előbb a Kesjár Gokart Iskolába írattak be, majd egyre többet köröztem egyszerű bérgokart pályákon. A 2003-as évtől már a Magyar Országos Gokart Bajnokságban versenyeztem, ahol 2006-ban magyar bajnok lettem. A gokartozás 2003-tól 2009-ig tartott, amelynek végére már feléltünk minden anyagi forrást, hiszen egyre drágábbak lettek a kategóriák, ahova felléptünk. Ennek ellenére 2009-ben még sikerült egy számomra nagyon értékes bajnoki harmadik helyet szerezni a legmagasabb kategóriában.

– Gokartról szériaautózásra váltott 2010-ben. Miért született meg ez a döntés?

– Már 2009-ben megismerkedtem a szimulátorozás révén Bende Imrével, aki menedzsel azóta is. Ez nem is kifejezetten menedzselés, hisz nekem nincs anyagi hátterem, Imrének nincs menedzseri szaktudása vagy kapcsolati tőkéje, de mégis valahogy sikerült előre vinnie a karrierem. Ennek oka lehet, hogy ő is olyan fanatikus, mint én. Először 2010-re sikerült ülést szerezni a Suzuki Kupába, abba a sorozatba, ahol számos nemzetközi szinten elismert magyar versenyző nevelkedett, elég Michelisz Norbit vagy Kiss Norbit megemlíteni. A gokartban nem tudtunk megszólítani támogatókat és már túl drága volt. A túraautózásban könnyebb volt, adódóan abból, hogy kocsinak nagyobb a felülete, lehet rajta reklámozni, illetve a bajnokságnak is sokkal nagyobb volt a médiaértéke. Fontosnak tartom megemlíteni a sorozat promóterét, Burkus Egont, aki meglátta bennem a lehetőséget és bizony sokszor nagyon sokat segített. Természetesen itt egy fontos választópont is elérkezett. Ekkor még lett volna esély a gokartot nemzetközi szinten folytatni és elindulni a formula autózás világába, de mi inkább a túraautózást választottuk, amit nem bántuk meg, mert ez volt a járhatóbb út. Ezek mellett persze a jóval olcsóbb is.

– Számos sorozatban bajnoki címet szerzett. Melyek voltak ezek, valamint melyik áll különösen közel a szívéhez?

– Ahogy említettem, 2010-ben kezdtem a túraautózást a Suzuki Kupában. Az első évemben harmadik lettem, legjobb újoncként, majd 2011-ben már dominálni tudtam és bajnok lettem. Innen elindult egy nagyon erős lendület, komoly támogatóim lettek, akikkel már nemzetközi versenyeken is indulhattam, konkrétan 2012-ben a Túraautó-Európa Bajnokságba neveztem be. Sajnos nem volt megfelelő a technika alattam, amellyel sokáig küzdöttünk, de végül a versenyzésig sem jutottam el a szezonban, az autó alkalmatlan volt ekkor erre. 2014-ben az RCM Cup bajnokságot nyertem meg, azóta már a WTCC-ben, WTCR-ben versenyző pilóták ellen. 2016-ban értem el eddigi legnagyobb sikeremet, mikor a Skoda Octacia Cup-ot sikerült megnyerni, amely egy nemzetközi márkakupa volt. Ehhez tartozik az egyik legnagyobb élményem, amikor a legnagyobb ellenfelem, a cseh Tomas Pekar hazai pályájáján – Autodrom Most – sikerült nyernem, illetve ezen a futamon még a Formula 1-et megjárt Tomas Enge-t is legyőztem. Karrierem során összesen hét bajnoki címet szereztem, mindegyikre büszke vagyok, mert erős sorozatokban sikerült ezt elérni.

– A rally szerelmesei is találkozhattak a nevével az elmúlt években. Miért próbálta meg ezt a szakágat is?

– A rally eleve vonz, mindig is vonzott. Négyszer nyertem meg a Szilveszter Rally-t kategóriámban, rengeteg kisebb versenyen álltam rajthoz és van is egy saját kezűleg, édesapámmal szerelgetett versenyautóm. Mikor 2016 után nem volt már anyagi támogatottságom, úgy döntöttünk, ezzel a házilag épített, 1991-es Nissan Sunnyval elindulunk a Magyar Amatőr Rally bajnokságban, amiről kiderült, hogy minden, csak nem amatőr. Nagyon erős, jó hangulatú mezőnnyel sikerült megmérettetni magamat. Timár Tomi navigátorommal végül országos értékelésben harmadikak, az északi-régió értékelésében pedig bajnokok lettünk. Az év végén a Szilveszter Rally-t is majdnem megnyertük a kategóriánkban. Erre figyelt fel a JG-2 Racing Team csapatfőnöke Farkas Kálmán és lehetőséget adott. Csapatával két évet versenyeztünk a Rally2 bajnokságban egy Opel Adam R2-vel. Az első évünkben ötödikek lettünk, majd 2019-ben másodikak. Sajnos sok műszaki problémánk volt, emiatt nem volt esélyünk a bajnoki címre, de rengeteg tapasztalatra sikerült szert tenni.

– Tavaly már bemutatkozott a Clio Cup Europe versenysorozatban. Hogy jött ez a lehetőség?

– A 2022-es szezon előtti két évben megnyertem a Swift Cup Europe-ot, amely lényegében a régi Suzuki Kupa mai formája, de már nemzetközi sorozat, nagyon komoly, jóval erősebb autókkal. Ezt már nem akartam folytatni 2022-ben. Egyszerűen eltűnt a tűz, nem volt, ami hajtson, hogy újra megnyerjem, vagy megvárjam, hogy a motiválatlanság miatt kikapjak. Eldöntöttük Imrével, hogy vagy sikerül egy még nívósabb nemzetközi sorozatba menni, vagy felakasztom a sisakot a szögre. Nagyon jó ajánlatokat kaptunk a tél folyamán, de nem sikerült végül támogatókat találni. Lényegében így telt el az év első fele. A közösségi médiában az évek során egy igen összetartó és nagyszámú támogatói kör alakult ki mögöttem, akikkel mindig baráti hangon, őket meghallgatva kommunikáltunk. Egyre többször előjött a téma, hogy indítsunk gyűjtést, ha nincsenek támogatóink, majd ők segítenek. Így elindítottak a közösségi adománygyűjtést, bár azt gondoltuk, hogy ennek semmi értelme. De volt! Olyan szinten letaglózott az összefogás, hogy egyszerűen nem hittem el, hogy ez valóság. A kiírt célt, azaz az elérendő összeget, amellyel a Hungaroringen indulhattam a Clio Cup Europe mezőnyében pár nap alatt összeadták, sőt még többet is! Ennek segítségével tovább mentünk még egy versenyre, az osztrák Red Bull Ringre. Mindenkinek a neve szerepelt az autómon, az egész meseszerű volt. Meg is csodálták a riválisok, nem értették mi ez.

– Mik a tervei a 2023-as évre?

A Clio Cup Europe két versenyén belekóstoltam Európa legerősebb márkakupájába. Nemcsak erős, de brutálisan sok induló jellemzi a sorozatot. A Hungaroringen 26 fős mezőnnyel mértem össze a tudásom, de a Red Bull Ringen már 41-en álltak rajthoz. A hazai versenyem közepesen sikerült, hiszen az első futamon kilöktek, majd a második futamon a kilencedik helyig jöttem előre. A csapat azt mondta, hogy elsőre ez jó eredmény, de nem voltam elégedett. A Red Bull Ringen megint rosszul sikerült az első verseny, ugyanis újra kilöktek, majd defektet kaptam. A második futam viszont életem egyik legjobb versenye volt. A negyvenegy fős mezőnyben a 14. helyről rajtolva az ötödik lettem, úgy, hogy a bajnokságot akkor vezető pilótát is megelőztem. Innen már nem nehéz kitalálni a 2023-as célomat, hogy ezt folytassam, de már nagyban. Azaz egy egész szezont szeretnék teljesíteni, amely kilenc futamból áll Európa legjobb pályáin. Sajnos ez az álom úgy tűnik nem fog megvalósulni, mert a tél folyamán a már megszokott falakba ütköztünk, hiszen nem találtunk támogatókat, én pedig még mindig egy egyszerű autószerelő vagyok Vanyarcról. Szóval itt a mese véget is érne, de közben a közösségi adományozás újra működik, így a bajnokság első versenyén rajthoz állok április 23-án az olaszországi Monzában. Hogy utána mi történik, azt nem tudom megmondani, de biztos nem adjuk fel!

– Hol találhatnak rólad bővebb információt az érdeklődők és miképpen tudnak támogatni téged?

– A kampányom információi elolvashatóak a www.timgabor.hu/tamogatas oldalon. Itt megtalálhatják a bemutatkozó anyagomat, de bármikor kérdezhetnek is a Facebook oldalamon, vagy az [email protected] e-mail címen. Mindenkinek válaszolunk, valamint mindenki véleményére adunk. Támogatni pedig két módon tudnak, hiszen küldhetnek adományt tetszés szerint, vagy azzal is támogathatnak, hogy megosztják ezt a cikket, és ki tudja kikhez jut el. Mindenkinek köszönjük a segítséget. Lehet egyszer csörög a telefon és egy olyan ajánlat érkezik, hogy ez a meseszerű történet folytatódhat.