2022.07.28. 09:55
Örömmel emlékeznek vissza az ötven éves bronzra az SBTC-sek
Nógrád megyében a legsikeresebb labdarúgó-szakosztály a Salgótarjáni BTC. A fennállásának legjobb eredményét az 1971–72-es bajnoki évadban érte el, amikor is az NB I.-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott. Ennek éppen 50 esztendeje, vagyis 1972. július 9-én fejeződött be a bajnokság. Ekkor vált véglegessé az SBTC bronzérme, amit húsz játékos vívott ki. A kiemelkedő sikerre fél évszázad távlatából tekintünk vissza. Sorra vesszük a bajnoki mérkőzéseket, egyéb érdekességeket, valamint a játékosok és a csapatot irányítók emlékeznek vissza.
A Salgótarjáni BTC bronzérmes csapata a harmincéves jubileumi találkozón, 2002. június 12-én a salgótarjáni Karancs Szálló előtt, néhány meghívott vendéggel
Forrás: Beküldött
Baranyai Gyula
– Az életem legkiemelkedőbb sikerének könyvelem el a bronzérmet. Igaz, ebben nem sok teljesítményt nyújtottam, de amikor a pályán voltam, mindig arra törekedtem, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Igazán büszke vagyok az akkori játszótársakra, a nagyszerű emberekre, hogy velük együtt élhettem át azokat a szép eredményeket.
Baranyai Gyula 1942. november 7-én született Rákosszentmihályon. Posztja: jobbhátvéd, de kezdetben szerepelt támadóként is.
Pályafutása: RTK, ma RAFC (1957–61), Bp. Vasas (1961–62), EMG Sashalom (1962–63), Gyöngyösi Honvéd (1963–65), Nagybátony (1965–66). Az SBTC első osztályú csapatában 1967. augusztus 13. és 1972. július 9. között 93 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 1 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik).
Barta András
– Az életem legboldogabb és legemlékezetesebb bajnoki évadja volt. Fiatalon egy olyan csapatnak lehettem a tagja, amelyben a társaimtól csak jót tanulhattam, úgy a pályán, mint a magánéletben. Legszívesebben a Csepel elleni gólomra emlékszem vissza, amikor is Básti szabadrúgása után a kapáslövésem a kapufáról vágódott a hálóba. A mérkőzés végén Fatér kapus is gratulált a találatomhoz. Barta András 1951. november 3-án született Vécsen. Posztja: jobbszélső, középpályás.
Pályafutása: Vécs (1966–67). 1967-ben igazolt le az SBTC-hez: első osztályú csapatban 1970. május 24. és 1974. április 28. között 33 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Eger (1974–79), Debreceni VSC (1979–81), Eger (1981–83), Nyíregyháza (1983–84), Füzesabony (1984–85), Bélapátfalvai Építők (1985–86). Egyszeres utánpótlás-válogatott.
Básti István
– A legcsodálatosabb bajnoki évünk volt, melyet jelez a bronzérem megszerzése. Az együttes már több éve együtt játszott, mely Marosvári Béla edzősége idején kezdett kialakulni. Ezután Moór Ede jó szeme, taktikai érzéke még csiszolt rajtunk, és tette hatékonyabbá a csapat játékát, mely gólokban is megmutatkozott. Külön kiemelném a Honvéd elleni 3–1-es hazai sikerünket, mellyel biztosítottuk a harmadik helyet. A sikert, míg élünk, nem fogjuk elfelejteni.
Básti István 1944. szeptember 19-én született Salgótarjánban. Posztja: bal oldali középpályás.
Pályafutása: a hatvanas-hetvenes évek egyik legnagyobbra tartott labdarúgója, akit az SBTC 1958-ban igazolt le. A felnőttcsapatban 1963. augusztus 25. és 1979. november 3. között 348 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 60 gólt szerzett (NB I.-ben: 327/56, NB II.-ben: 21/4). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársaság-kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO–SBTC 1–0). Tagja volt a magyar utánpótlás- és B válogatottnak. Az 1968-as mexikói olimpiáról aranyéremmel térhetett haza. Négy évvel később tagja volt a müncheni olimpiára utazó csapatnak. Pásztó (1982 tavasza), Tar (1982 ősze).
Kajdy Tibor
– Pompás teljesítmény volt a harmadik hely. Moór Ede kitűnő érzékkel találta meg a csapat szerkezetébe beillő játékosok helyét. Szabó Géza szokatlan fajtájú edzésmunkát vezetett be, a súlymellény és a rúgópalánk is új volt nekünk. Módszerével remek állóképességre tettünk szert, s az ellenfelek jó részét megadásra tudtuk kényszeríteni. Fontos kelléke volt a sikernek, hogy a legtöbb labdarúgó saját nevelésű volt, vagy közvetlen a megyéből származott.
Kajdy Tibor 1948. február 18-án született Rétságon. Posztja: középcsatár, kapus és balhátvéd kivételével minden poszton szerepelt.
Pályafutása: Balassagyarmati MÁV (1962–68). Az SBTC-ben 1969. március 22. és 1981. június 14. között 297 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 53 gólt szerzett (NB I.-ben: 229/34, NB II.-ben: 68/19). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Olimpiai kerettag 1971-ben. Ózd (1981–84).
Kmetty József
– Pályafutásom csúcsát jelentette az 1971–72-es bajnoki évad. Nagy eredmény volt, hiszen abban az időben a fővárosi csapatok voltak a favoritok. A legemlékezetesebb találkozóm 1972. július 2-án volt, amikor hazai pályán 15 ezer néző előtt 3–1-re legyőztük, sőt egyértelműen leiskoláztuk a bajnokság végén ezüstérmes Bp. Honvédet. Annyi boldog embert látni, és velünk együtt örülni a sikernek, ez manapság szinte hihetetlennek tűnik. Nagyon sok szurkolót, barátot ismertem meg, akik örömünkben és csalódásunkban is velünk tartottak.
Kmetty József 1942. február 4-én született Rudolftelepen (Borsod megye). Posztja: középhátvéd.
Pályafutása: Izsófalvai Bányász (1958–62), Miskolci Honvéd (1962–64), Ormosbányai Bányász (1964–66), SBTC: az első osztályú csapatban 1967. március 12. és 1977. június 11. között 285 mérkőzésen szerepelt és 10 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársaság-kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO–SBTC 1–0). Egy különleges SBTC-rekord tulajdonosa: 1969. szeptember 27-től 1974. június 1-ig egyetlen bajnoki mérkőzésről sem hiányzott, s 145-öt játszott sorozatban.
Loch Károly
– Egyik fontos része a sikernek, hogy a meghatározó egyéniségek az akkori csapatból valamennyien kötődtek a városhoz, a megyéhez. Én fiatalon többnyire a kispadon ülve örültem a csapat győzelmeinek.
Loch Károly 1951. szeptember 3-án született Legénden. Posztja: jobb- és balszélső.
Pályafutása: SBTC (1968–72), Honvéd-Gáspár SE (Nagygombos, 1972–74), Nagybátony (1974–76), SBTC (1976–78), Nagybátony (1978–86). Az SBTC csapatában 26 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett (NB I.-ben: 24/3, NB II.-ben: 2/0). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik).
Répás Béla
– Óriási örömet, sikerélményt jelentett a dobogós helyezés. A sikerünket a példaértékű hozzáállásnak, és a csapategységnek tulajdonítottuk. Tiszteltük az egyesületi és a vállalati vezetőinket, valamint a technikai személyzetet a feltételek biztosításáért. Továbbá nagyra értékeltük szurkolótáborunknak lelkesítő szeretetét. Csodálatos érzés ma visszatekinteni, felidézni a mérkőzéseket, melyeket az eltelt negyvenöt év még inkább megszépít.
Répás Béla 1947. október 31-én született Mátranovákon. Posztja: középső középpályás.
Pályafutása: Az SBTC-nek 1962-ben lett igazolt játékosa. A felnőttcsapatban 1966. április 10. és 1979. március 17. között 300 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 26 gólt szerzett (NB I.-ben: 271/23, NB II.-ben: 29/3). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. A Magyar Népköztársaság-kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO–SBTC 1–0). Egyszeres Budapest Liga-válogatott (1972). Ugyan nem jutott szóhoz, de 1971-ben Ausztriában, Bécsben ott ült a magyar válogatott kispadján, szerepelt az utánpótlás-válogatottban.
Sáfrány István
– Nagyon nagy büszkeség, siker és elismerés, hogy társa lehettem kiemelkedő képességű embereknek, játékosoknak és egy csapatnak. Az élmények és az emlékek halványodnak ugyan, de soha el nem múlnak. Az élet kerekét viszont már nem lehet visszaforgatni. Legszívesebben a Kispest elleni 3–1-es hazai győzelemre emlékszem vissza.
Sáfrány István 1945. november 13-án született Sajókazán. Posztja: középhátvéd poszt kivételével többségében védőként játszott.
Pályafutása: Kazincbarcika (1964–66), Honvéd Papp József SE (1967–69), Diósgyőri VTK (1969–71). Az SBTC első osztályú csapatában 1971. augusztus 15. és 1973. november 25. között 29 bajnoki mérkőzésen szerepelt. A Stécében egyszer a vidék legjobbja volt (1971–72-ben harmadik).
Szalay Miklós
– A klubnak és nekem is az 1971–1972-es bajnoki évad a legsikeresebb, ekkor játszottam a válogatottban is. Nagyon jó eredményeket értünk el, mellyel kivívtuk azt a megbecsülést, hogy minden klubcsapat komolyan készült ellenünk. Sajnos a pályafutásomat ekkor kellett abbahagynom sérülés miatt.
Szalay Miklós 1946. december 6-án született Salgótarjánban. Posztja: jobb oldali középpályás.
Pályafutása: SKSE (1964). SBTC: első osztályú csapatban 1965. március 14. és 1972. július 2. között 180 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 28 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik). A Magyar Népköztársaság-kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO–SBTC 1–0). Szerepelt az utánpótlás-válogatottban, majd 1968-ban aranyéremmel térhetett haza a mexikói olimpiáról. A nagyválogatottban egyszer lépett pályára 1972-ben, a spanyolok ellen idegenben. A kiváló játékos pályafutása még ez évben, mindössze 26 évesen – orvosi tanácsra, a veséje miatt – kettétört, de ezután sem szakított a sporttal.
Varga Sándor
– Az 1970-től érlelődő sportsikerek leírhatatlan örömök időszaka volt az életünknek. A legsikeresebb volt az 1971–72-es bajnoki évad. Jól összedolgozott egyesület volt az SBTC. Ragyogó bázisvállalatunk, a Nógrádi Szénbányák vezetése, dolgozói pazar körülményeket varázsoltak a focinak. Mi még éltünk is a lehetőséggel, igyekeztünk a népes szurkolótáborunkat minél jobb játékkal meglepni, mely sokszor sikerült.
Varga Sándor 1950. október 22-én született Dejtáron. Posztja: beállós.
Pályafutása: Dejtári TSZSK (1963–67), Balassagyarmati MÁV, BSE (1967–69). Az SBTC-ben 1970. március 8. és 1983. június 8. között 355 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 34 gólt szerzett (NB I.-ben: 221/12, NB II.-ben: 134/22). A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik, 1971–72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában. Egyszeres Budapest Liga-válogatott, 18-szoros utánpótlás-válogatott. Tagja volt 1974-ben az Európa-bajnoki aranyérmes utánpótlás-válogatottnak, de a döntőben nem lehetett ott, mert a negyeddöntőben Békéscsabán a Hollandia ellen megsérült, így szegényebb lett egy Eb-arannyal.
