Egy hajszálon múlt

S látom: esik az eső! „No, akkor az első tíz percben most is bevágunk nekik kettőt” – jön elő az újabb analógia.

S ha tíz percig most nem is lövünk egyet sem, a 11. percben villan a sokszor „kiátkozott” Szalai Ádi, akinek fejese a Neuer kezén lévő szivárványszínű karszalag alatt a bal sarokba vágódik.

S velünk együtt talán a labda is énekli a slágert: „boldog vagyok, hogy átmentem a szivárvány alatt!”

Igen, nagyon boldogok vagyunk, a folytatásban is örömmel látjuk, hogy fiaink hősiesen küzdenek, szívósan védekeznek, olykor tetszetősen fociznak.

A németek pedig erőlködnek, s nem találnak fogást rajtunk. Egészen, míg az addig remeklő Gulácsi a labda alá nem szalad, a védőink pedig be nem ugrálnak a gólvonalra, ahelyett, hogy hagynák Havertz „havert” lesről fejelgetni.

Így viszont: egy–egy… De semmi sincs veszve. Gyerünk! S jön az újabb csoda! A középkezdés után Schäfer villámgyorsan – ismét Neuer szivárványkarszalagos keze mellett – a hálóba fejeli a mieink újabb vezető gólját.

Innentől már egész Magyarország focilázban ég. Visszatér a rég áhított futballmámor! S közben a németek? Döbbenten, téblábolnak, nem tudják, mitévők legyenek a hősiesen küzdő magyar gárda ellen. De a végén mázlijuk van: Goretzka hülyén megpattanó labdával kikínlódják a döntetlent – s ezzel a csoda elmarad.

Mi katarzist éreztünk: fiaink az álmok kapujában „elbotlottak” – de ők a hősök!

„Ennél többet érdemelt volna a csapat, mindhárom meccsünkön jól küzdöttünk. Sajnos nem volt mellettünk a szerencse, a végén az a lövés kétszer is megpattant” – sóhajtja Schäfer, a nagy felfedezett.

„Amikor nagyon közel vagyunk valami egészen különlegeshez, és a végén centimétereken múlik az, hogy nem sikerül, akkor az ember nagyon csalódott” – búsul Gulácsi, a tragikus hős.

S bejön az újabb sláger: „Már egy hajszál is távolság, ha ennyin múlik a boldogság!” De szép volt így is, fiúk!

Ám vannak, akik most is megjegyzik: miért nem jutottunk tovább? Nos: ha ez kudarc, akkor nem is mondhatjuk többé, hogy ilyen gyenge, meg olyan gyenge a magyar foci…