A varázshétfő nagy élményt adott a rajongóknak

Sok barátom, főleg a labdarúgáshoz kevésbé értő személyek mondják, a különböző világversenyeken ők már egyáltalán nem figyelik az egyenes kieséses szakaszt, mondván annyira óvatosak a nemzeti válogatottak, olyan mértékben felülmúl mindent a továbbjutás célkitűzése, hogy túlbiztosítják magukat és teljesen unalomba fulladnak a mérkőzések.

Hegedűs Henrik

Biztos akad ilyenre is példa, de a mostani varázshétfő olyan élményt adott a futballbarátoknak, mintha valami hatalmas lakomán vettek volna részt, aminek végén kedélyes élvezettel nyalogatják meg két kezük mind a tíz ujját.

A horvátok a csoportmeccsek során cseppet sem kápráztatták el a közvéleményt. A spanyolok hasonlóképpen többnyire szenvedtek, mindössze a szlovákok ellen mutattak némi jeleket a formajavulás területén, bár ott is jobbára északi szomszédaink összeomlása miatt következett be a fölényes győzelem. Erre most mindkét együttes elképesztően odatette magát, és ritka izgalmas pillanatokkal ajándékozta meg a koppenhágai napon sütkérező nézősereget. Akadt minden, mi szem szájnak ingere: tippmixrengető elképesztő öngól, szép beadás utáni fejesgól, káprázatos egyéni akció, begyömöszölt horvát találat és a hosszabbítás csodája. Kár, hogy a legvégére totálisan elfáradt a balkáni alakulat, mert akkor még izgalmasabbá vált volna a hajrá.

Az ember azt gondolta ekkor, elég mára a körömrágásból. Erre a késő este ugyanazt a forgatókönyvet hozta, igaz, a finálé más változatot hozott. Lelkes svájci tizenegy, eleinte görcsölő, majd Benzema-duplával és Pogpa-pókhálózással feltámadási táncra perdülő franciák, majd a helvétek is gondoskodtak a húsvéti áldásról. A tizenegyesek meg persze marék lutri, és a szerencsevadászok számára ezúttal Mbappé hibája jelenthette az esetleges fogadási nyereség felvételének örömét. Mindent összevetve, az Európa-bajnokság hátralévő részében kérünk még varázskeddet, varázspénteket és persze a legvégén varázsvasárnapot.