Harminc csapatot működtet a Prima díjas nógrádi klub

– Számított az elismerésre?

– Őszintén szólva, már maga a jelölés is óriási meglepetés volt számomra, az, hogy sikerült is megnyerni a díjat ebben a nagyon erős és illusztris társaságban, minden képzeletet felülmúlt. Óriási megtiszteltetés és egy nagyon komoly elismerés az elmúlt 13–14 éves időszak kemény munkájáért.

– Elevenítsük fel az alakulás körülményeit!

– Egyesületünk 2005. no­vember 25-én alakult 12 alapító taggal, köztük velem. Mi együtt kézilabdáztunk és baráti közösséget is alkottunk. Az elsődleges motivációnk akkor a strandkézilabda hivatalos keretek közötti űzése volt. Ezt 2002-ben kezdtük el hobbiként, majd 2005 nyarán bejutott a strandkézilabda országos döntőjébe is férficsapatunk, amely azóta minden évben, míg a női együttes 2014-től kvalifikálja oda magát. Megláttuk a lehetőséget a fejlődésre ebben a dinamikusan fejlődő sportágban, viszont az előrejutáshoz már szervezett keretekre volt szükségünk. A motivációnk második mozgatórugója az volt, hogy a salgótarjáni kézilabdát egyben tartsuk és megfelelő idő és lehetőség esetén újraépítsük.

– Kézenfekvő volt, hogy ön legyen az elnök?

– Az én ötletem volt az alapítás, amelyben szerencsére partnerek voltak a társaim. Mivel az alapítás előtt is én szerveztem a csapatot, így adott volt, hogy én lettem az elnök. Azóta kétszer lettem újraválasztva, a második előtt azért már picit vacilláltam. Az elejétől megfogadtam, hogy társadalmi munkában fogom végezni ezt a megtisztelő feladatot, a civil munkám mellett.

– Hogy alakultak a következő esztendők?

– 2006-ban már bronzérmet szereztünk nagy meglepetésre az országos döntőn, azonban láttam, hogy a hosszú távú jövőnk létesítmény és utánpótlás függvénye, ezen a vonalon keresztül elkezdtünk építkezni. Egy évvel később megépítettük első pályánkat a Tóstrand elhagyott területén, majd 2008-ban megkezdtük az utánpótlásbázis építését. Rá egy évre hazai szinten a csúcsra jutottunk, megnyertük a magyar bajnokságot, szinte teljesen azzal a csapattal, akikkel együtt elkezdtük 2002-ben. Ezt követően férfi vonalon valamennyi korosztályban megnyertük az ob-t, a nőknél pedig gyermek, serdülő és ifjúsági bajnoki címekkel rendelkezünk, a felnőttcsapat pedig egy bronzéremmel gazdagodott. Számos ifjúsági, junior és felnőtt válogatottunk volt az évek során, melyek ifjúsági és junior Európa- és világbajnoki címeket, illetve ifjúsági olimpiai bronzérmet, felnőtt Európa- és világbajnoki bronz- és ezüstérmeket nyertek.

– Jelentős eseményt is rendeznek évről évre.

– 2010-ben rendeztünk először EBT (European Beachhandball Tour) nemzetközi strandkézilabda-tornát, amely időközben Európa egyik legerősebb tornájává nőtte ki magát, ötször lett a legmagasabb alappontú ez idő alatt, és 17 nemzetből érkezett vendég hozzánk. Az idei, X. Salgó Cupon már a SportTV élőben közvetített a tornánkról, amelyet komoly sportsikernek tartok. Legfontosabb fejlesztésünk az azóta elhunyt alapító tagunk és barátunkról elnevezett Kecskés József Strand Aréna, amelyet 2007 óta folyamatosan fejlesztünk.

– Más szempontból is fontos volt a 2010-es esztendő.

– Ekkor láttuk elérkezettnek, hogy belevágunk a teremkézilabda szakosztály felépítésébe is, ekkor még létezett a másik kézilabda klub is a városban, viszont úgy gondoltuk, hogy nem jó úton járnak és mi egy másik, működőképesebb koncepció mentén képzeltük el a városban a kézilabdát. Két éven keresztül városi rangadó volt az NB II.-ben, amely különleges volt a maga nemében. 2013-ban elindítottuk a női szakosztályunkat és elkezdtük mindkét nemben az utánpótlásbázisunk dinamikus építését.

– Strandon és teremben is indítanak csapatokat. Hogyan lehet egész évben topon maradni?

– Nem élvez prioritást egyik szakosztályunk sem. A legfontosabb, hogy közösséget építsünk, akik télen-nyáron a kedvenc sportágukat tudják élvezni. Sportszervezői szempontból nagyon nehéz, mivel nincsen pihenés, egész évben topon kell lenni, sokszor felaprózza erőforrásainkat, de igyekszünk maximálisan helytállni.

– Jelenleg hány korcsoportot, csapatot versenyeztetnek?

– Teremben húsz, strandon tíz csapatot versenyeztetünk, több, mint négyszáz igazolt sportolóval rendelkezünk. Ezenkívül kézilabdát oktatunk Mátranovákon, Somoskőújfaluban és Kisterenyén is. Ez egész éves feszített munkát jelent a sportvezetők és edzők részéről egyaránt.

– Jó viszonyt ápolnak a Beszterce tagiskolával, ahonnan az utánpótlást tudják biztosítani…

– Igen, az elejétől fogva megfelelő a kapcsolatunk, egymásra épülünk. Azóta szervesen össze is fonódtunk, mint ahogy ez évben a Madách DSE-vel is. Ezáltal előállt egy olyan rendszer, amely még sosem volt Salgótarjánban. A kézilabda egy irányba evez, van egy általános iskolai alapunk és egy középiskolai bázisunk, valamint egy zászlóshajó felnőttcsapat. Úgy gondolom, hogy ez a további előrelépés záloga.

– Mi a legnagyobb kihívás egy ekkora klub vezetésében?

– Az állandó anyagiakon kívül a személyes kapcsolatok ápolása, amely akarva-akaratlanul számos konfliktust szül. Meg kell találni mindenkivel a közös hangot. Talán most a legnagyobb kihívásunk, hogy a megfelelő szervezeti hátteret tegyük a rengeteg csapat és verseny mögé. Valamint hogy megfelelő létesítményhelyzetet biztosítsunk, amely szinte lehetetlen küldetés.

– Sokan segítik a munkáját a klubvezetésben?

– Tavaly átalakult a vezetőségünk, mivel már tarthatatlan volt az az állapot, ami előtte volt. Azóta igazi csapatként dolgozunk együtt, mindenkinek sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót, így kiegészítjük egymást. Az elnökségünk hattagú, van két szakosztályvezető, négy technikai vezető, tizenkét edző, egy kapusedző, egy fizioterapeuta, egy gyúró és egy valaki kezeli a közösségi médiát. De rajtuk kívül sokan vannak, akik egy-egy eseményen segítik még a munkánkat.

– Milyen rövid- és hosszútávú terveket tűztek ki?

– Szeretnénk tovább népszerűsíteni a megyén belül a kézilabdát. Rövid távon belül férficsapatunkkal megnyerni az NB II.-s bajnokságot, egy osztályt feljebb lépni, és ott hosszú távon megragadni. Női csapatunkkal középtávon ugyanezt a célt elérnénk. Strandkézilabdában jó lenne a magyar és az európai élvonalhoz tartozni, a Salgó Cupot továbbra is a legerősebb tornák között tudni. De legfontosabb célunk, hogy létesítmény szintjén tudjunk fejlődni, szükségünk van egy 40x20 méteres munkacsarnokra, mert nem tudnak csapataink méretes csarnokban edzeni, ami óriási versenyhátrány.