A szécsényi Czele család fő lételeme a futás

A varsányi, vékony testalkatú fiú általános iskolás korában atletizált, asztaliteniszezett, részt vett a különböző labdajátékokban. A versenyekről a társaival „szállították” az eredményeket. Szakmunkástanuló korában már beválogatták a Szécsényi járás atlétikai csapatába. A katonai szolgálat után Budapesten dolgozott, a Ganz-MÁVAG színeiben versenyzett.

A száz métert 11 másodpercen belül, a nyolcszázat két percen belül teljesítette. Amikor 1976-ban megnősült, Szécsénybe telepedett le. A családja számára biztosítani kellett az anyagi hátteret, a sport, a versenyzés a második helyre szorult az életében, de azt sohasem adta fel. Megyénkben 1980-ban négyen teljesítették, az „Aranyjelvényesek az olimpiára” szintet, közöttük volt ő is. Ezt követően a veterán atléták különböző versenyein állt rajthoz. Korcsoportjában eddig tíz első helyet tudhat magáénak.

A felesége, Ágnes fiatalkorában nem futott. Amikor a két gyermekük önálló lett, az edzésekre elkísérte a férjét, aki rábeszélte őt a futásra. Elkezdett futni, egyre hosszabb és hosszabb távot teljesített. „A futásnak sok mindent köszönhetek, többek között, hogy abbahagytam a dohányzást is. Nagyon sok versenyen megmérettettem magam.”

Gábor és Tamás fiuk az édesapjukhoz hasonlóan fiatalkoruktól kezdve rendszeresen sportolnak, futnak. „Büszke voltam magamra, amikor 2002-ben Gábor fiammal első alkalommal teljesítettem a félmaratont. Azóta versenyszerűen huszonegyszer futottam le, a maratont pedig kétszer. Az országos szenior bajnokságokon hat alkalommal voltam első. A férjemmel együtt tizenkétszer vettünk részt a Kékes-csúcsfutáson” – nyilatkozta.

A Czele házaspár sporttevékenységének csak egyik vetülete a versenyzés, a futás, a másik a szervezés. Kezdeményezői voltak 2003-ban a Szécsényi Amatőr Futók Társasága megalakulásának, amelynek a jelenlegi elnöke Czele Jánosné. Nevükhöz kapcsolódik Szécsényben a Mikulás-futás, a Szent Iván-éji futás, a Szontagh Pál-emlékfutás, a betlehemi lángfutás.

Nem esik messze az alma a fájától, a két fiuk is rendszeresen sportol, fut. „A szakmám szobafestő. Tamás fiammal egy ideig Németországban dolgoztunk. Szabadidőben a többiek söröztek, mi a parkban futottunk. Tamás a BVSC-ben úszómester. A felesége is sportol, korábban szinkronúszó volt, most naponta a férjével együtt 15–20 kilométert lefutnak, nem beszélve az úszásról” – újságolta Czele János.

A megyénkben volt olyan verseny, ahol a Czele családból öten álltak rajthoz. A Czele házaspár, Gábor fiuk, aki Budapesten teljesít rendőri szolgálatot, a 9 éves Gábor és a 6 éves Hanna unokájuk. „Nincs annál nagyobb boldogság, mint együtt futni az unokákkal, örülni annak, hogy korcsoportjukban ők voltak a legjobbak” – mondta boldogan Czele Jánosné. A házaspár jó kapcsolatot ápol a felvidék több városában lévő futókkal, lengyelországi versenyzőkkel.

Czele János 2014-től, a felesége 2017-től futónagykövet. Az országban 110 településen 169 futónagykövetet tartanak nyilván, közöttük négy házaspárt. „A mi feladatunk népszerűsíteni a futást, szakmai tanácsokat adni a kezdő futóknak, informálni őket a különböző versenyekről” – foglalta össze a feladatukat Czele János.

A házaspár egybehangzó véleménye: a futás életforma, életelemük, ami hozzájárul a fizikai állóképességük karbantartásához, egészségük megóvásához.