Százakat tart állandóan mozgásban az év edzője

– Számított a sikerre, amikor nevezett a versenyre?

– Valójában nem én intéztem, sőt, mondhatni, nem is tudtam róla. A „cyber-marketinges” barátnőm, Dalma jelezte még a nyár elején, hogy lesz egy ilyen verseny, és érdemes lenne nevezni. Amikor rákérdeztem, azt mondta, ne foglalkozzak vele, csak regisztráljak, aztán majd visszatérünk rá. Eljött az ősz, és akkor tudatosult bennem, hogy miről is van szó.

– Mit szólt ahhoz, hogy meg is nyerte a versenyt?

– Nagyon örültem már annak is, hogy bekerültem az ország 200 edzőjéből a legjobb öt közé, aztán látva a lelkes csapattagokat, eldöntöttem, hogy ezt meg kell nyerni. A törzstagokkal úgy álltunk hozzá, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy ez sikerüljön is. Nagyon jó érzés, hogy az első perctől ilyen emberek állnak mellettem, akik mindenben támogatnak, és nem felejtik el, hogy honnan is indult az Eddzeniway.

– Milyen érzés volt azt látni, hogy a Nógrád megyeiek egy emberként állnak ön mögött?

– 3162 szavazat érkezett rám, mintegy 600 szavazattal előztem meg a második helyezettet. Egy vidéki edző számára ez nagy dolog, főleg úgy, hogy nagymenő fővárosiakkal versenyeztem. Úgy gondolom, hogy látják az emberek, hogy egyszerű családból származom, s nem hátulról lettem megtámogatva. Valószínűleg ez is szimpatikus lehet az itt élőknek, hogy tényleg önerőből, kizárólag a férjem segítségével jött létre az Eddzeniway, amely egy abszolút családi biznisz, külső segítség, pályázati vagy állami támogatás nélkül.

– Gyermekei születése után szegődött edzőnek.

– Kezdetben én is másoknál edzettem, vagy magamnak „konditermeztem”. Akkoriban még nem tört utat a mai értelemben vett funkcionális edzés, én pedig már a ténykedésem elején szerettem volna megtalálni a csoportos órák és a súlyzós edzés közötti középutat… Így találtam rá, alakítottam ki edzés terén a ma ismert saját stílusomat, majd a gyerekeim születése után elhatároztam, hogy belevágok, és edző leszek.

– Hogyan kezdte? Iskolába járt?

– Igen, és ezt csak így lenne szabad mindenkinek, mert ez munka, amely felelősséggel jár. A hazai fitnesziskolák java részét végig jártam, és azóta is folyamatosan képzem magam. Ez persze rengeteg utazással, befektetett pénzzel és energiával jár. Minden eszközt meg kellett ismernem, meg kellett tanulnom a használatát, amely elég hosszadalmas, de úgy gondolom, megérte. A legnagyobb kihívás a rúdfitnesz volt, amelybe 37 évesen vágtam bele, de ma én vagyok az egyetlen, aki – stúdiókereteken belül – Nógrád megyében rudat oktat. Mindig is két kedvenc időtöltésem volt, az írás és a sport. Korábban a Nógrád Megyei Hírlapnál dolgoztam, amely egy nagyon szép időszak volt az életemben, ma pedig a saját weblapomat szerkesztem és töltöm meg tartalommal napról napra. Persze a siker – ha ez nevezhető annak – nagyon összetett dolog, személyfüggő is, az iskolázottság, a képzettség nem elég. Közösséget a sport által csak az tud építeni, akit elfogadnak az őt körülvevő emberek.

–Edzésformák széles tárházával várja a mozogni vágyókat.

– Az edzéseim nagyon széles körűek: vannak személyi edzések és csoportos órák is. Többféle lehetőség áll a sportolni vágyók rendelkezésére. A legtöbb edzésforma a saját testsúlyra alapszik. Egyik személyes kedvencem a Gflex, ahol olyan gyakorlatokkal dolgozunk, amelyek megtanítják a laikust is arra, hol a tricepsze és a haránt hasizma. Tartok cross-órákat, vagyis a hagyományos értelemben vett sokeszközös köredzéseket. 2015-től lehetőség van a rúdfitnesz elsajátítására is, és büszkén mondhatom, hogy a lányok már országos versenyeken is szép eredményeket érnek el, ehhez kapcsolódóan tartok nyújtásórákat is. Ezeken kívül ott a Body-Pump, amely egy csoportos, zenére végzett, súlyzórudas edzésforma, a Spartan Girja, ahol minimum 8, maximum 32 kilogrammos gömbsúlyokat használunk.

– Van egyáltalán szabadideje?

– Van, de ritkán. Általában minden órám be van osztva… Az Eddzeniway első négy évében volt, hogy heti harminc órát csak én tartottam hétfőtől vasárnapig, megállás nélkül. Tavaly decemberben döntöttem úgy, hogy visszaveszek. Mára már vannak segédedzőim, akikre tudok támaszkodni. Ha van szabadidőm, akkor utazom a családommal, de én az edzőtáboraimat is egyfajta kikapcsolódásnak élem meg, mert kizökkentenek a hétköznapokból.

– A családja teljes mértékben támogatja?

– Persze, ez máshogy nem is működne. A férjemmel eleinte voltak harcok, de miután látta, hogy mennyire szeretem ezt csinálni, ő is mellém állt. A három gyermekem pedig oda van a táborokért, ahol van, hogy 15-20 gyerek, közöttük a kis barátaik és szüleik is velünk tartanak.

– Mennyien járnak önökhöz edzeni?

– Ezt nehéz lenne pontosan megmondani, de több száz tagot számlál a csoportunk. Általában egy-egy benti órán 10-12 fő vesz részt, de a kerti edzéseket egyszerre van, hogy 20-25 ember is élvezheti.

– Nincs megállás…

– Folyamatosan megyünk előre. Mindig van mit újítani, például a termeinken is. Ez persze idő és pénz, minden ezen múlik, főleg, hogy mindent, de mindent a saját két kezünkkel csinálunk. Azt szeretném, hogy minél lefedettebb legyen a repertoárunk edzés terén: hogy bárki, aki idejön, mindegy, milyen korosztály, mindegy, mit szeretne sportolni, mi bármiben tudjunk segíteni neki.