Különleges rendezésben került színre Kosztolányi Édes Annája

Az Édes Anna című – mondhatni legismertebb, legnagyobb visszhangot kiváltott – regényét 1926-ban írta. Jelesül: július 1-től november 16-ig – értelemszerűen – folytatásokban jelent meg a huszadik század első felének (1908-1941) egyik legnépszerűbb irodalmi folyóirata, a Nyugat hasábjain. 

Az írás az eredeti publikálás évében önálló kötetben is napvilágot látott. Érdekes, hogy a dramatizálás folyamatában Kosztolányi színésznő felesége, Harmos Ilona – művésznevén Görög Ilona, aki ugyancsak szívesen vette kezébe a tollat – is közreműködött. A premierre 1937. február 11-én került sort Budapesten, a Belvárosi Színházban Bársony István rendezésében. A címszerepet a későbbiekben rangos színésznővé lett Bulla Elma játszotta, de szerepelt benne a szintén nagyívű pályát befutott Básti Lajos is. A darab az elmúlt évtizedekben is rendre feltűnt egy-egy teátrum repertoárjában, sőt két alkalommal – 1958-ban illetve 1989/90-ben Fábry Zoltán illetve Esztergályos Károly rendezésében – filmet is készítettek a regényből. Az előbbi esetben Törőcsik Mari, az utóbbiban Nagy-Kálózy Eszter játszotta a főszerepet.

Az Édes Anna fogadtatása – különösen kezdetben – egyáltalán nem részesült egyértelmű fogadtatásban, sok vitára adott okot. Ugyanis a konfliktus – a merőben eltérő emberi viszonylatokra, a különböző társadalmi csoportok egymásnak feszülésére épül, s olyannyira kiéléződik, hogy az előkelő családnál szolgáló Anna nem lát más lehetőségét szabadulására, mint lélektelen gazdáinak fizikai megsemmisétését. Bűnös-e és mennyiben a szabadságában, érzelmeiben, testi mivoltában a végletekig megzsarolt lány? Ez a fő kérdés, amelyet a mai napig lehet vitatni.

Nem véletlen, hogy e hét közepén Salgótarjánban bemutatott változat végén a stáb tagjai írásban három kérdést tettek fel a távozó nézőknek Ezek a következők voltak: az összes körülményt figyelembe véve mit érdemel a bűnös, valójában gyilkos Anna: életfolytiglani börtönt, fegyházat vagy mentális kivizsgálással összekötött felmentést. Egyébiránt a döntő többség az utóbbi lehetőségre szavazott. 

S ebben az előadásban nem ez az egyetlen sajátos mozzanat. Hiszen nem mindennapi módon a közönség ugyancsak a színpadnak kinevezett térben foglal helyet, s akarva-akaratlanul bevonódik a játékba. Mindez abból is következik, hogy a produkció alapvetően úgynevezett tantermi előadásnak készült úgynevezett kultup-előadásként. Ez a sorozat része a 2020-ban útjára indított országos Déryné Programnak, amely sokfelé juttat el magyar és külföldi színházi értékeket és ezzel nemes küldetést teljesít. 

Az Édes Anna eme változatának a bemutatója Salgótarjánban a Kodály Zoltán Általános Iskolában volt, de szerepeltek már vele Egerben és Szekszárdon is. Az előadás a fentieken túl úgy is kötődik Nógrád vármegye székhelyéhez, hogy a fiatal – huszonhetedik életévében járó – Sikó Koppány két éve tagja a Zenthe Ferenc Színháznak. A Kaposvárott diplomázott színművész – amellett, hogy színre lépett már számos zenthés darabban – többek között a Buborékokban, A főszereplőben, A tanítónőben, az Énekes madárban, a IV. Henrikben, az Advent a Hargitában – játszott már győri, pécsi, nyíregyházi deszkákon is.

A Zenthe megbízott igazgatója, Susán Ferenc őt kérte fel az Édes Anna forgatókönyvének megírására illetve a rendezésre. A szereplőket – Csabai Csongort, Kövesi Csengét, Madácsi Istvánt, Urbán-Szabó Fannit – is egykori kaposvári pályatársai közül választotta ki maga mellé. Valamennyien jól élnek a darab kínálta lehetőségekkel, de – nemcsak a címszerep miatt – ki kell emelni visszafogott, póztalan, mégis megindító alakításáért Kövesi Csengét.