Régi filmek

Nemrégiben régi magyar filmek kerültek szóba a baráti körünkben, elsősorban a múlt század ötvenes-hatvanas-hetvenes éveiből. Ilyen volt például a Bessenyei Ferenc főszereplésével készült Dúvad, Sarkadi Imre drámájának adaptációja, az Elveszett paradicsom, vagy az örömlányok felmagasztosulása, az Egy erkölcsös éjszaka. Erről jutott eszembe egy pár esztendővel ezelőtti történet.

A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban tartottam előadást a média fakultációs osztálynak a magyar hangosfilm kezdeteiről. A harmincas évek elején nagyon tudatosan képezték a szakmai előkészítéssel megbízott személyiségeket, akik Hollywood-ban tanulták a rejtelmeket, illetve német stúdiókban sajátították el a technikát. Gondoltam, a Hyppolit a lakáj mellett az egyik kedvenc részletemet is megosztom velük, kicsit későbbről. Azt a bejátszást választottam a Fel a fejjel című klasszikusból, amikor a nyilas kivégzőosztag előtt Peti bohóc bemutatja élete alakítását, és a pribékeket az épp legjobbkor érkező Aida elefánt kergeti szét. 

Vártam a hatást, hogy a fiatalokból harsány hahotát vált ki a fergeteges jelenet. Nos, a teremben ha nem is honolt sűrű csend, még apró kuncogásokat sem észleltem. Megdöbbentem ezen, és a meglepettségem csak növekedett, amikor a későbbi beszélgetés során olyan kiválóságokról, mint Marcello Mastroianni, Ingrid Bergman, vagy Jean-Paul Belmondo, alig-alig hallott valaki, bezzeg Terence Hill és Bud Spencer neve annál ismertebbnek hangzott.