Feladatának érzi a magyarságtudat erősítését az őrhalmi helytörténész

– Mikor indult a magyar irodalom iránti érdeklődése? 
– Egész fiatal korom, 1989 óta írok verseket, eddig három kötetem jelent meg. A fellépéseim 2001-től indultak, a Tormay Cecile Irodalmi és Történeti Társaságot pedig 2011-ben alakítottuk meg, aminek alapító-vezetője vagyok. 
– Elég sok helyen találkozhatunk önökkel a különböző rendezvényeken. 
– Mindenhova igyekszünk eljutni, ahonnan kedves meghívást kapunk. Nemrégiben kiszámoltam, az elmúlt, valamivel több mint egy évtizedben nyolcszáz fellépésünk volt Nógrádban és a Felvidéken, de jártunk már a fővárosban is, a közelmúltban pedig Németországba és a szlovéniai Mariborba invitáltak bennünket vendégszereplésre. 

– Miből áll a repertoárjuk? 
– Elsősorban zenés irodalmi összeállításokat készítünk, énekes és gitáros kísérettel. Feltétlenül előnyben részesítjük a hazafias tartalmú költeményeket, hiszen egyik fő célunk a magyarságtudat erősítése az elcsatolt területeken, illetve olyan irodalmárok népszerűsítése, akik nagy általánosságban mellőzöttek, ilyen Tormay Cecile, Sajó Sándor vagy Gyóni Géza is. 
– Helytörténészi kutatói munkájában az érdekességek előtárására törekszik. 
– Nógrád vármegye, de közvetlenül a mi szűkebben vett környékünk bővelkedik a különlegességekben. Hallottak már a mohorai tigrisvadászat, a becskei farkaskaland, vagy a trázsi temetőrablók történetéről? Ezek a szélesebb nagyközönség előtt egyáltalán nem ismertek. De kutattam az Ipoly hajózhatóvá tételére született tervek, a kisebb rangú helyi egyházi méltóságok élete után, és arról, hogy volt-e egyáltalán régen alagút Ipolyvarbó és Hugyag között. De feszülten követtem Buttler Mária bárónő és Sipeki Bözsi életét is, akit egykor pénzjegyen jelenített meg a palóc menyecske modelljeként Horváth Endre. Az előadó-művészetben pedig vallom, hogy a verseket sosem szabad elemezni, a szavalatoknál törekedni kell a fokozatosság betartására, a jó előadó pedig olyan, mint a bűvész, meg kell találni a képességet a közönség elvarázsolására. 
– Azt is kevesek tudják, hogy Balassagyarmat mellett a szomszédos falvak is dicsekedhetnek a csehkiveréssel. 
– Az 1919. január 29-én Balassagyarmaton zajlott eseményeket a középiskolások is ismerik. Az viszont egyáltalán nincs a szemek előtt, hogy a kiűzött csehek a következő tavaszon vissza akartak térni és az Ipolyon átkelve bekeríteni a várost. Ezt akadályozták meg a dejtári és az őrhalmi hazafiak, utóbbiak között anyai dédapám, és a vasúti síneken túlra nem engedték az ellenséget. Az egyik itt elhunyt cseh katona az ipolyvarbói temetőben nyugszik. 
– Milyen terveket fontolgat a jövőre nézve? 
– A Magyar Kultúra Lovagja címet a kortárs irodalom fejlesztésére kaptam, ezt szeretném szolgálni a továbbiakban. A Tormay Társasággal folytatjuk a szerepléseinket, és jó szívvel várjuk a körünkbe azokat, akik hasonló elveket vallanak velünk. A verselésben pedig szeretnénk új formákkal bővíteni a fellépéseket, mint a párhuzamos verselés, a visszajátszás, vagy a ritmikus dal-vers-dal-vers műsorrend kiépítése.