Születésnapján ad jubileumi koncertet a tari metálbanda

– Milyen zenét játszik a csapat és kik a tagok? 
– Néhány feldolgozás mellett saját dalokat játszunk, magyar nyelvű szövegekkel. Stílusunkat tekintve a modern rock-metál műfajba tartozik a zenénk. Első lemezünk szerzői kiadásban jelent meg, 2017 novemberében, Szabadon címmel. A The Alcatraz 2012-ben alakult, úgyhogy éppen most tízéves a csapat. Az elején még mindenki tari volt, két korábbi gitárosunk, Tóth Tamás és Nagy Balázs is. A jelenlegi felállás szerint Praznovszky Gergő a szólógitárosunk 2018 óta, ő salgótarjáni. Szőke Viktor a dobosunk, Tóth Tamás – nem az előbb említett, régi tagról van szó – a basszusgitárosunk. Ők ma is Taron élnek. Én énekes-gitárosként lépek fel, tari vagyok persze, de időközben elköltöztem Budapestre. A zenekar folyamatosan a községben működik. 

– Hogyan alakult meg a The Alcatraz? 
– Szőke Viktornak volt egy zenekara Taron, ami aztán feloszlott, nekem pedig éppen akkor nem volt együttesem. Mivel pár utcányira laktunk egymástól, kitaláltuk, hogy csörögjünk valamit! Tóth Tamást, a basszusgitárost ismertük, de akkor ő még nagyon fiatal volt… Főleg az édesapja unszolására jött el hozzánk basszerozni. Azt gondoltuk, hogy nem is fogja velünk tolni, mert az első próbáról még haza is ment. Aztán végül csak itt ragadt. A másik Tóth Tomi országos barátunk volt, már akkor is nagyon jól gitározott, így jött ő is. Igazából a kocsmában határoztuk el, hogy zenélni fogunk, ahogy az lenni szokott. Persze a nevünket is ott találtuk ki.

– Van-e olyan hely, ahol rendszeresen fellépnek? 
– Természetesen. Jellemzően a tari falunapok ilyenek, a budapesti S8 Underground clubban is évente többször játszunk, legutóbb május 7-én voltunk ott. Taron azért minimum kétévente csinálunk valami saját bulit, ez a mostani ugye a fennállásunk évfordulója és a helyszín miatt is speciális. Tomi basszusgitárosunk mamájának van egy kis kocsmája, ott majdnem minden nyáron csinálunk kisebb szabadtéri bulikat. A többi fellépést nem mondanám rendszeresnek, megyünk, ahova tudunk, meg ahova hívnak. 

– A fellépések közül melyek a legemlékezetesebbek? 
– Minden buli emlékezetes számunkra, de persze vannak, amik a méreteik miatt emlékezetesebbek. Ilyen volt a 2016-os Mátraalja Fesztivál Szécsényben, vagy a tavalyi Szurdrock Szurdokpüspökiben, ahol a P Mobilnak mi nyithattunk. Persze szeretjük a klubbulikat is, de a nagy szabadtéri fesztiválszínpadok nálunk mindig élményszámba mennek, mivel ritkábban adódik lehetőségünk ilyeneken játszani.

– A tagok a koncertezésen és a gyakorláson kívül együtt töltik-e a szabadidejüket? 
– Néha megyünk együtt koncertekre, a közös nyaralást is már tíz éve tervezzük, de az még sosem jött össze sajnos… 

– Mik a The Alcatraz tervei? 
– Tervünk az mindig rengeteg van, aztán a negyede sem valósul meg, de szerintem ez a legtöbb zenekar esetében így van… Rövid távon most az a fő cél, hogy a június 11-i jubileumi buli sikeres legyen, hiszen akkor megvan rá az esély, hogy ez nemcsak egyszeri alkalom lesz, hanem évente megrendezésre kerülő koncertsorozattá válik. A járványhelyzet minket is rosszul érintett, a második lemezünk munkálatait megnyújtotta többéves folyamattá, de most már látjuk a fényt az alagút végén. Elkészült hat dal, egy részük már hallgatható Youtube-on. Idén az egyik legfontosabb teendőnk a koncertek mellett az, hogy végre elkészüljön az album, még négy dal felvétele van hátra. Most, hogy a vírushelyzet rendeződött, szerencsére nekünk is beindult a koncertszezon. Ez persze a lemezfelvétel kárára ment, de nem bánjuk, mert már mindenkinek nagyon hiányoztak a fellépések. A karantén és a lezárások egyetlen pozitívuma az volt számunkra, hogy tudtuk fejleszteni a zenekari felszerelést, mind a hangszerek, mind a technika terén. Ennek köszönhetően a mostani klubbulikra már egy sokkal modernebb, digitális rendszerrel tudtunk menni, ami kisebb és közepes klubok hangosítására már elég és nem utolsósorban az élő hangzásunk terén is nagy előrelépést jelent.

Támogatást ad a család, a barátok, az önkormányzat – A technikai feltételek mellett számos egyéb akadályt kell leküzdeni a folyamatos próbák biztosításához, tudtuk meg Kis Viktortól. A zenekarvezető arra is kitért, hogy működésükhöz kitől kapnak segítséget. – Szerencsések vagyunk, hiszen az önkormányzat teljes mértékben támogat, próbatermet biztosít nekünk, ami nagy segítség. A mostani jubileumi koncert sem jöhetett volna létre Turopoli Zsolt polgármester úr és az önkormányzat nélkül, hiszen a helyszínt és a technikai háttér egy részét is ők biztosítják. Rengetegen vannak, akiknek köszönettel tartozunk, hiszen sokszor valamelyik szülő visz minket koncertekre, amihez igen komoly elhivatottság kell néha… Van egy sofőr és fotós barátunk is, Válay Bálint, aki, ha ideje engedi, önzetlenül fuvaroz minket. Ő fotóz is a bulikon, mi meg próbáljuk kompenzálni a segítségét, amennyire lehet. Így vagy úgy, de sokan hozzájárultak az elmúlt tíz év alatt ahhoz, hogy működhessünk.