Ismét fókuszba kerültek a cigánytelepi putriban felnövő legendás salgótarjáni festőművész értékei

Balázs János életművének értékei annál is inkább elismerésre, népszerűsítésre méltóak, mert nevezett mindössze két elemit végzett, és autodidaktaként szerezte széles körű műveltségét, alapos tájékozottságát. 

Mindezen jellemzők alapján idén – amikor a település a várossá nyilvánításának századik évfordulóját ünnepli – joggal kerültek újra reflektorfénybe a zömében a Dornyay Béla Múzeum tulajdonában lévő művek. Ezekből huszonegyet a minap a József Attila Művelődési Központban állítottak ki Shah Gabriella igazgató kommentálásával, majd az április 8-i roma kultúra napja alkalmából Birkás Babett múzeumi animátor, a kiállítás rendezője tartott rendhagyó tárlatvezetést. 

Az intézményvezető felidézte az 1905-ben Alsókubinban született Balázs János pályaképét, amely kezdetén félárva gyermekként ötéves kora óta kötődött Salgótarjánhoz. Az egyik cigánytelepi putriban nőtt fel, tudatosan elszigetelődve a vele egykorú harsány, virtuskodó társaitól. Szívesen barátkozott viszont tapasztalt, bölcs öregekkel, akiktől szívesen hallgatott meséket is. Ezek hatása később visszaköszönt műveiben. Iskolába alig járt, ellenben – összeszedvén a széttépett könyvek, újságok, papírhalmazok maradványait – rengeteget olvasott, írt verseket, és elkezdett rajzolni is. 

Harminckét évesen került ki a frontra, ahonnan testileg és lelkileg megtörve tért haza. Továbbra is putriban élt, szinte remeteként tengette mindennapjait. Gombát, bogyókat szedett, a haldákról kiválogatott szénből jutott némi bevételhez. Néhány fiatal – elsősorban Botos Zoltán – biztatására és konkrét támogatásával (rajzlapok s különböző más eszközök biztosításával) 1971-ben kezdett el festeni, s csupán néhány évig tehette ezt, minthogy igencsak nehezen viselte a cigánytelep lebontását. A nehéz sorsú, páratlan talentumú művész 1977-ben távozott az élők sorából. 

– Erősen akarom, hogy írott dolgaim, műveim ne csak hallgassanak elrejtve kunyhómban, mint ahogy ezt évekig tették, hanem hosszú alvás után ébredjenek végre napfényes világra – írta, s e vágya teljesült is. Mint Shah Gabriella is hangsúlyozta: könyvek jelentek meg róla, festészeti örökségét elsősorban a Dornyay Béla Múzeum őrzi, de eljutottak más jeles, hazai és nemzetközi gyűjteményekbe, rendszeres kiállításokra is. Shah Timor A csillag-igazgató vén remete címmel filmet forgatott művészetéről, s a múzeum kiadásában verseiből hangoskönyv is megjelent. Az intézmény nagy figyelmet fordít arra, hogy a felnövekvő nemzedékek múzeumpedagógiai foglalkozások keretében ismerjék meg e szellemi teljesítmény valós értékeit. 

A fentebb jelzett szobor körül a Sakkozzuk ki nevű civil szervezet jóvoltából néhány Balázs-kép illusztrációja szabad téren is látható. Lényegében e gondolatokat – a kiállított mély tartalmú és sajátosan egyedi megjelenítésű, tematizáltan, illetve időrendben elhelyezett konkrét művekre való ráutalással – elemezte szakszerűen Birkás Babett, aki maga is képzőművész.

Botos Zoltán emlékezett az alkotóra - A festőművész költőhöz közel állt Botos Zoltán – aki szintén fest és ír –, 2014-ben Beszélgetéseim Balázs Jánossal címmel könyvet adott ki közös élményeikről. A kiadvány számos Balázs-versből is idéz találó sorokat. Íme néhány, az életmű szempontjából nagyon fontos gondolat: – Kenem a festéket / vászonra, papírra / s írom azt, ami / még nincsen megírva – én lim-lomból / raktam össze / magamnak világot – Kedvem derül, mégis / ködkötélen függök – homorú tükröt kaptam örökül.