Kossuth-díjas alkotó textilműveit állították ki a tarjáni múzeumban

Nyilván nem véletlen, hogy Péreli Zsuzsa Ne féljetek! címmel mutatja be műveit, ugyanis a szakralitás – mint ez a reprezentatív bemutató is bizonyítja – lényeges alkotóeleme munkásságának. Most, a minapi magyarországi pápalátogatás során nyilván sokakban felsejlik, hogy 1978-ban a lengyel Karol Wojtyla, azaz II. János Pál ugyanezzel a felszólítással kezdte szolgálatát.

Az pedig különösen az irodalombarátok körében emlékezetes, hogy a köztudottan vallásos érzelmű Jókai Anna író egyik könyvét is ezzel a buzdítással címezte meg. De a remény üzenete – mint a pandémia kapcsán mintegy másfél esztendeje újra bebizonyosodik – nemcsak a hívő embereknek lehet fontos, aktuális, hanem minden földi halandó számára.

A múzeum emeleti nagytermében látható, alkalmasint méreteikben is impozáns alkotások már a belépéskor hatalmukba kerítik a nézőket, a megnyitóünnepségen történtek pedig csak fokozták az esemény lelki hatását. Annál is inkább, mert az első benyomások okozta azonnali katarzist felerősítette egy másik művészeti ág: jelesül a gitárzene.

Tolcsvay László – többek között Erkel Ferenc- és Magyar Örökség díjas dalszerző, az egykori Tolcsvay Trió alapítója, a volt Fonográf Együttes tagja – lépett fel nem mellesleg felesége iránti tiszteletből. Számos színpadi mű – így A magyar mise vagy a Mária evangéliuma egyik alkotója, több énekes repertoárjának közreműködője –, ezúttal a Koncz Zsuzsa által sikerre vitt „Békét adj Uram kérlek a háborgó szíveknek / Békét és reménységet a megszületendő gyereknek” refrénű dalt a közönség nagy örömére ő maga énekelte el.

Shah Gabriella múzeumigazgató szintén örömének adott hangot, hogy hosszú évek törekvéseit megkoronázandó, sikerült megnyerni a jeles textilművészt e kiállításra. Utalt rá, hogy kapcsolatuk, együttműködésük nem új keletű: művészettörténészként 2009-ben a Pásztói Múzeumban már rendezett egy Péreli-tárlatot, persze nem ilyen nagyságrendűt.

Az itt látható emberközpontú, mély tartalmú művek többek között a szombathelyi társintézményből, Kovács Gábor budapesti magángyűjteményéből és művészeti alapítványából adódtak össze. Shah Gabriella azt is jó érzéssel említette meg, hogy a vendéggel együtt mindketten nagy tisztelői a pásztói gyökerű legendás filmrendezőnek, fotóművésznek, Gaál Istvánnak. Örökségéből a múzeum tulajdonába került jó néhány felvételen megjelenik Péreli Zsuzsa is.

Fekete Zsolt, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere is üdvözölte a rangos művészeket, és köszönetét fejezte ki mind nekik, mind azon múzeumi és más közreműködőknek, akik érdemeket szereztek abban, hogy létrejöhetett ez a nagy értékű bemutató, amely nemcsak az itt élők számára jelenthet kiemelkedő kulturális és esztétikai élményt, hanem az idelátogatóknak is.

Gondolatait egy magyar írónőtől, Vavyen Fable-től, Molnár Évától származó idézettel nyomatékosította: A festő nem a te szolgád, tulajdonod, / A költő és a dalnok sem…/ És nem az a dolguk, / hogy téged egyenletesen boldoggá tegyenek, / Ők alkotásaik bűvkörével hatnak rád. / Segítenek abban, hogy tisztábban láss, / jobban értsd magad, / és megértett bajaidat orvosolhasd. / Általuk érzed, hogy élsz!

A városvezető szerint Péreli Zsuzsa művészi szándéka az, hogy a túlságosan is elanyagiasodott világunkban felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi élet kiteljesítéséhez – az egyensúly és a mérték megtartásával – a földi javak és hívságok mellett szükség van a szellemi lét nyújtotta lehetőségek megélésére is. Úgy érzékelteti az álmok, az örök emberi érzelmek szépségét, hogy láttatja azokat az ellentmondásokat, jelentős változásokat is, amelyek között napjaink embere él. S mindezt az iparművészet egyik legösszetettebb ágának eszközeivel közvetíti magas színvonalon.

Erről beszélt részletesen és szakmailag megalapozottan megnyitóbeszédében Gulyás Gábor művészettörténész is. Bemutatta a gobelin, a szövött kárpit több évszázados fejlődéstörténetét, előállításának technikai követelményeit. Idézte tizenöt évvel ezelőtt elhunyt pályatársát, Frank Jánost, aki szerint Péreli Zsuzsa neve Magyarországon a gobelin szinonimája. Felsorolta, hogy a művész alkotásai a magyarországi helyszíneken túl megannyi külföldi városban voltak már láthatók, és mindenütt nagy tetszést arattak. S immár Salgótarján is bekerült ezen települések sorába, s e nagyszerű műalkotások ezúttal itt jelentik a művészet ünnepét.

A következőkben Gulyás Gábor alfabetikus sorrendben kiemelt néhány művet – többek között az Amnéziát, a Szegény angyalt, a Pompei ablakot, az Átjárót, a Musa Aeternát, magyarul Örök múzsát, a Péter és Pált s azokat mélyen elemezte. Utalt rá, hogy e munkák jelentősen eltérnek azoktól a gobelinektől, amelyeknek a XVII. században a francia király két Gobelin nevű kelmefestő kárpitszövő műhelye alapján megengedte e név használatát.

Ennek oka Péreli Zsuzsa eredetiségében rejlik, amelyben az újszerűség némi konzervativizmussal is társul. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy – mint annak idején Ferenczy Noémi – saját maga szövi valamennyi munkáját előzetesen elkészített kartonok alapján. Gulyás Gábor szerint e tárlat kivételes élményhez juttatja látogatóit. Ezért érdemes megnézni nemcsak helyből, hanem Budapestről, az ország más részeiből is megéri ideutazni október 22-éig.

Művét a múzeumnak ajándékozta

A megnyitóbeszéd elhangzása után Péreli Zsuzsa megköszönte azt a segítőkészséget, szeretetet, amelyet már a kiállítás előkészítése, rendezése során is tapasztalt a vendéglátók részéről. A jelenlévők értelemszerűen nagy tapssal fogadták az alkotó bejelentését, amely szerint Péter és Pál című művét a Dornyay Béla Múzeumnak ajándékozza, s e nemes gesztussal nemcsak gyarapítja, hanem igencsak gazdagítja is az intézmény művészeti gyűjteményét. A tárlatnézés során kiderült, hogy dr. Fancsik János nyugalmazott helyi főorvos egyik unokája, Danyi Diána néhány hónappal ezelőtt közreműködött Péreli Zsuzsa hongkongi kiállítása megrendezésében.