Több mint harminc könyvet írt már Nyugat-Nógrád helytörténésze

Végh Józseffel – aki alkalmasint lapunknak is külső munkatársa – a Palócföld főszerkesztője, dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktus beszélgetett. Mindjárt az élvezetes, tanulságos diskurzus elején fény derült a Végh Józseffel kapcsolatos legfontosabb információkra. 1953-ban Diósjenőn, mindkét ágon pedagógusgyökerű sokgyermekes család gyermekeként látta meg a napvilágot s szülőfalujához mind a mai napig hű maradt lakóhelyét, és nem titkoltan fő kutatási területét tekintve egyaránt. Nem véletlenül lett a település díszpolgára és a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetés is gazdag munkásságra utal. Bizonyság rá az a több mint harminc általa írott kötet. Ezek majd mindegyike ott sorakozott a bibliotékában közszemlére bocsátva.

Édesanyja ösztönzésére úgymond a biztos foglalkozás, majdani elhelyezkedés reményében mezőgazdasági technikumot, illetve agráregyetemet végzett, üzemgazdász képzettségű, munkahelyei azonban – szinte kivétel nélkül – a közművelődéshez kötötték a járási hivatalban, a rétsági könyvtárban, illetve a városi művelődési házban, vagy Nagyorosziban a helyőrségi klub élén. E munkakörökhöz is megszerezte a megfelelő végzettséget a tanítóképző főiskolán. Jelenleg immár nyugállományúként a Váchoz közeli Pest megyei község, Penc Jakus Lajos egykori helyi iskolaigazgatóról, Petőfi-kutatóról elnevezett cserhátaljai falumúzeum vezetője.

Végh József mindig is vonzalmat érzett a helytörténeti témák, illetve a közösségben megvalósítandó cselekvési formák iránt. A 2000-es évek elején egyik kezdeményezője, alapítója volt az alkotó szellemű embereket összefogó Spangár András Irodalmi Körnek és ugyancsak nagy érdemeket szerzett – Karaffa-Krasznai Gyulával együtt – a Börzsönyi Helikon című művészeti folyóirat, illetve internetes weblap életre hívásában, a Spangár-díj rendszeres odaítélésében.

Mi sem természetesebb, hogy az est folyamán – lévén a vendég messze átlagon felül termékeny tollforgató – a legtöbb szó tanulmányairól, könyveiről, az ezekkel kapcsolatos kuriózumokról esett. Például a Bakakönyvről – amely öt katona verses naplója 1878-as szerbiai hadjárat és a II. világháború 1914 közötti időkből – Göncz Árpád, a rendszerváltás utáni első köztársasági elnök Nógrád megyei (katona)sztorijairól, vagy a magyar cigányság egyik legrangosabb képviselőjéről, a 18. századi legendás cigányprímásról, hegedű virtuózról, Czinka Pannáról, a zömében a 19. században élt Benkó Istvánnak anyakönyvezett juhászról, az utolsó nógrádi betyárról, a jó útra tért Sisa Pistáról, különböző nyugat-nógrádi településekről – Diósjenőről, Rétságról, Tereskéről stb. – írott monográfiákról. Végh József fő művének egy olyan helytörténeti munkát tart, amelyben 1848/49 emlékezetének továbbélését vizsgálta, elemezte szülőfalujára és a környék huszonöt településére vonatkoztatva. Mintegy négyszáz oldalas a kézirat.

Ugyancsak nagyívű vállalkozása a nógrádi szlovák nemzetiségi gyökereinek kutatása. E témakörben a negyedik kötet készül a nyomdába. Végh József a sok írás közepette is talál módot az olvasókkal, a múlt iránt érdeklődő közönséggel való gyakori találkozásra, eszmecserére is.

Kossuth Lajos tiszteletbeli bíró

Végh József, a Palócföld legújabb, 2020/3-as számában arról értekezik gazdagon illusztrált dolgozatában, hogy az 1848/49-es szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült és az újrakezdés érdekében aktív nemzetközi politikát folytatott Kossuth Lajost – miután a csá­szári udvar megfosztotta magyar állampolgárságától – több település, köztük Diósjenő is tiszteletbeli polgárává, sőt bírájává fogadta. Kossuth köszönete jeléül megfogalmazta a hazaszeretet fogalmát, amelyre véleménye szerint az önzetlenség és az áldozatkészség jellemző alapvetően.