Kilencven éve született a tarjáni zenei élet felejthetetlen személyisége

Nem volt tősgyökeres, de felnőtt életének döntő része – hatvankét esztendő – szorosan és szervesen a városhoz kapcsolta. 1930. április 9-én a dunántúli Vasváron, hatgenerációs muzsikuscsalád sarjaként látta meg a napvilágot. Az otthoni impulzusok révén szinte természetesen adódott, hogy már gyermekkorában megismerkedett több fúvós hangszerrel, s már fiatalon játszott szülővárosa, valamint Szombathely zenekaraiban. A Budapesti Pedagógiai Főiskola magyar–ének szakán diplomázott, hegedűsként pedig szakiskolai végzettséget szerzett. Leszerelvén a katonaságtól 1952. novem­ber 5-én érkezett Salgótarjánba, és a mai Petőfi Általános Iskola elődjében kezdett el tanítani, s azonnal bekapcsolódott a helyi művészeti életbe.

1956. január 16-án, a zeneiskola első tanítási napján kinevezték igazgatóhelyettesnek, majd 1959. szeptember elsejei dátummal – a fővárosba távozott Váczi Gyula helyett – igazgató lett s ezt a funkciót csaknem három évtizeden keresztül töltötte be. Az intézmény sokáig méltatlan körülmények között volt kénytelen működni, s csak 1979-ben – éppen Virág László erőfeszítései, következetes, áldozatos munkája eredményeként – költözhetett új épületébe.

A helyi zeneoktatás irányításában végzett munkája mellett mindig jutott ideje, energiája a művészeti közéletben való aktív részvételre is. Vezetett ifjúsági együtteseket, harmincegy éven át állt az 1958-ban alakult pedagóguskórus élén, vezényelte a bányász férfikart, első karmestere és egyik alapítója volt a városi szimfonikus zenekarnak, s kezdeményezője és szervezője az Élő zenét a kisiskoláknak! mozgalomnak, a salgótarjáni ifjúsági zenei napoknak, az orgonaszakos növendékek országos találkozójának. Ez persze feltételezte, hogy a zeneiskola rendelkezzen a hangszerek királynőjével. Ugyancsak úttörőnek bizonyult az intézmény a jazz-, illetve népzenei tanszak beindításában. Igazgatói megbízatása lejártát követően öt éven át a finnországi Vantaában – Salgótarján testvérvárosában –, illetve Lieksában tanított, hazajőve pedig itthon hasznosította új ismereteit.

Oktatott a bátonyterenyei zeneiskolában, s alkalmanként hegedült a szimfonikus zenekarban is. Több mint húsz évig volt a Cantate Domino, azaz Daloljatok az Úrnak elnevezésű római katolikus templomi kórus vezetője, valamint a megyében működő egyházi énekkarok találkozója kezdeményezőjeként is számon tartják.

Utolsó éveit megnehezítette, hogy 2006-ban elvesztette szeretett feleségét, a szintén zenetanár Etelkát. Vigasztalást – a szakmai munka mellett – családjában talált. Gyermekei diplomás emberek: leánya óvónő, egyik fia matematikatanár, s a másik – folytatván a tradíciókat – hegedűművész. Ő maga 2014. december 22-én távozott az élők sorából. Emlékére 2015 elején tartottak engesztelő szentmisét a salgótarjáni főplébánia-templomban, hamvait január 19-én a fővárosban, a Szent István-bazilika urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra.

Koncertet is rendeznek emlékére

A gyémántdiplomás zenepedagógus több jeles elismerésben részesült. A megyeszékhely közgyűlésétől Pro Arte kitüntetést kapott, a VOSZ Nógrád Megyei Szervezete Prima díjat adományozott számára. Virág Lászlót 80. születésnapján XVI. Benedek pápa apostoli áldásban részesítette egyházzenei tevékenységéért. Az évtizedekig általa irányított intézmény 90. születésnapja tiszteletére koncertet tervezett rendezni a róla elnevezett hangversenyteremben a vele szoros kapcsolatban állt növendékek, kollégák, művészek közreműködésével. Mint többedik utódja, Kapy Gyula igazgató elmondta, a járványügyi korlátozások miatt az eseményre 2021-ben kerül majd sor.