Megvalósult álomnak tartja hivatását a hugyagi származású művésztanár

Pénzes Géza évtizedeken át élt itt, s főállású művészetpedagógusként dolgozott, majd nyugdíjazása után feleségével Nagymarosra költözött. A több művészeti ágban is jeleskedő alkotó kisgyermekkora óta pedagógusnak készült, ez az álma meg is valósult. Ugyanakkor már tizenévesen ráébredt, hogy a képek világa az, ami leginkább leköti a figyelmét. Tizenhárom éves kora óta rajzol, 19 évesen kezdett el festeni, majd 30 évesen fényképezni. Mindhárom technikát gyakorolja azóta is.

Mint mondja, a grafika és a festészet kielégítik kreatív igényeit, a fotográfiát másként szemléli. Fényképeit nem manipulálja, ahogy szokta mondogatni, a fényképezőgépeknek objektívjük van, nem szubjektívjük.

Névjegy

A hugyagi származású Pénzes Géza idén ünnepli hetvenedik születésnapját. Gazdag életút áll mögötte. 1973 óta volt tanár Őrhalomban, majd Balassagyarmaton a Dózsa Iskolában tanított és a Megyei Pedagógiai Intézet rajz-művészet szakos szaktanácsadója volt. 1982-ben létrehozta a Nógrád Megyei Rajztanárok Alkotó Műhelyét. 1992-től vezette a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola Képzőművészeti Tanszakát nyugdíjba vonulásáig. Színes alkotótevékenységét több díjjal is elismerték: Horváth Endre-díj (1993), Apáczai Csere János-díj (2002), Balassagyarmat Kultúrájáért (2010).

– A fotográfia a legalkalmasabb eszközök egyike, amivel a látható világot le lehet képezni – meséli a művész. Én személy szerint mindent megfényképezek, amit érdekesnek, szépnek, izgalmasnak találok, de a sokféle lehetőség közül most ezen a kiállításon négy téma közül válogattam: az emberi arcok, az emberi életképek, a tájképek és a városképek – meséli a művész.

– A tájképekben erősen ösztönöz új lakóhelyünk, Nagymaros és a Duna-kanyar. A városképek emléklenyomatai a világban tett látogatásaimnak, az emberekről készített képek egy-egy ellesett pillanatot őriznek, amit megörökítendőnek találtam. Nekem mint grafikusnak, festőnek az ember maga a legfontosabb, nemcsak a külleme, hanem a habitusa, a személyiség jegyei, az aurája. Fiatal korom óta bátran nyúlok bármilyen eszközhöz, hogy embereket jelenítsek meg.

A digitális technikának köszönhetően a lehetőségek szinte korlátlanok ma már a fényképezésben, ezért arra biztatok mindenkit, hogy próbálkozzon meg vele, mert ez egy nagyon érdekes játék. Ám legyünk igényesek, mert nem mindegy, hogy hol, melyik napszakban vagy évszakban, milyen világítás mellett, milyen nézőpontból és egyáltalán miért fényképezünk le valamit. Ha valaki eljut erre a szintre, már nem az elkészített fotók mennyisége, hanem a minőség fog dominálni. A kiállításmegnyitón közreműködött a Latte Maffiato zenekar és id. Telek Zoltán.