Milyen ember volt József Attila?

Legismertebb verseiből származó válogatott idézetekkel, az életrajz fontos mozzanatait, valamint a halál pillanatának máig tisztázatlan körülményeit felelevenítve emlékezett a száztíz éve elhunyt József Attilára Kovács Ferenc nyugalmazott középiskolai tanár Balassagyarmaton.

Balassagyarmat. A városban és a megyében közismert és közkedvelt irodalombarát, történelem-földrajz szakos pedagógus a református egyházközség Ady úton lévő gyülekezeti termébe invitálta vasárnap délutánra mindazokat, akiket érdekelt a huszadik század egyik legnagyobb költőóriásának sajátos világa. Kovács Ferenc részletesen ismertette a hallgatóság előtt, milyen nehéz körülmények között cseperedett fel a kis József Attila, és a nyomorban, a nélkülözésben átélt szörnyű hónapok-évek miként hatottak egész életére és költői művére. Nem csupán a nagyközönség számára ismert-tudott mozzanatok villantak fel, így Horger Antal szigorú arca, amint azt mondja a „Tiszta szívvel” nagyszerűen őszinte sorai szerzőjének, hogy: „Ön, amíg szóból értek én/nem lesz tanár e féltekén”, hanem olyan kulisszatitkokba is beleláthattunk, mint az „Óda” születésének előzményei és utóhatásai. A Lillafüreden megalkotott máig borzongatóan gyönyörű szerelmes vallomást, amikor a költő kedvese, Szántó Judit véletlenül, a kabátzsebben kutatva megtalálta, arra gondolt, Attila ezt neki írta, s mikor megtudta, nem ő az ihlető személy, gyógyszert vett be, öngyilkosságot kísérelt meg, és csak a kórházi ágyon engesztelődött ki, amikor az élettárs hamis ígéretet tett: a mellékdal neki szól. Érdekes volt, amint az előadó egymás után sorrendbe illesztette az édesanyjáról szóló verseket: a „Mama”, az „Anyám”, a „Kései sirató” szemrehányó, de mégis áradóan szeretetteljes szavait.

Kovács Ferenc felidézte, hogy küzdött konokan a kórral, az agyában egyre jobban terjeszkedő lidérccel a költő, s megtudhattuk, miként jutott el a külvilág számára meg nem értett zseni addig az utolsó másodpercig, amikor a balatonszárszói vasútállomáson jött a tehervonat: mert öngyilkosság volt ez, legalábbis minden jel, az utolsó búcsúlevelekből kitáruló hangulat ezt igazolja.

Az előadó-tanár hangsúlyozta: József Attila halála után indult el a Parnasszusra, halála után vált igazi költővé, és bármely politikai rendszer akarta kiforgatni a maga hasznára az irodalmi életművet, a magyar emberek szívében mindvégig megmaradt és megmarad a nemzet egyik legnagyobb alkotójának.