Lovagkeresztes háború

Fenyvesi Gábor jegyzete

Egy újabb hisztéria az állami kitüntetések körül. Félreértés ne essék, nem kívánom megvédeni Bayer Zsoltot – vélhetően nincs is rá szüksége – és azt sem gondolom, hogy méltó lenne megítélni azt, hogy jogosan kapta-e eme elismerést vagy sem. Inkább az ilyen típusú színjátékokat nem szeretem.

Rengeteg elismerés van Magyarországon. Vannak állami kitüntetések, de vannak megyei díjak és városi elismerések is. Számtalan olyan is akad, amit már a rendszerváltás előtt is átadtak egy teljesítmény elismeréséül, vagy anélkül. Lehet, hogy a rendszerváltás után díjazottaknak is fel kellene tenniük a kérdést, hogy akarnak-e közösséget vállalni például olyan emberekkel, akiknek az elnyomó rendszer pont azért adott magas rangú kitüntetést, mert lojálisak voltak. A minap pont egy közösségi oldalon az egyik barátom jelentette be, hogy visszaadja kisdobos kitüntetését, mert nem kíván közösséget vállalni azokkal, akik vélhetően ugyancsak megkapták, pl. Gyurcsány

Az aktuálpolitikai kilengéseknek nem szabad semmilyen kitüntetésre árnyékot vetnie, már csak azért sem, mert hiszem, hogy a rendszerváltás óta ezekhez az elismerésekhez szükség van teljesítményre, amit az adott kitüntetett letett az asztalra. Tulajdonképpen mindegy, hogy baloldali kormány vagy jobboldali kormány alatt kapja is valaki. Mert egy hisztéria esetén ezzel azt is kinyilvánítják az elismerést visszaküldők, hogy ez egy politikai díj. Baloldali kormány baloldaliaknak ad, jobboldali kormány jobboldaliaknak. Amennyiben a díjazottak nincsenek egy politikai platformon, akkor küldjük vissza a díjakat és köpjük szemen az alapítók szándékát és nézzük semmibe a kitüntetés értékét.

Szerintem ez helytelen. Pláne, hogy a visszaküldők arra hivatkoznak, hogy azért teszik ezt, mert Bayer Zsolt kirekesztő és gyűlöletkeltő írásokat közöl. Kis is a kirekesztő? A liberálisok mindig az egyenlőséget hangsúlyozzák, a demokráciát, a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát. Vagy mégsem? Csak addig tart a véleménynyilvánítás szabadsága, amit ezek a demokrácia hirdető emberek megengednek? Egy írással lehet egyetérteni, vagy nem. Pont. Akinek nem tetszik Bayer Zsolt írása a Magyar Hírlapban, az olvasson Népszavát.

Sajnos ma azt a világot éljük Magyarországon, ahol nyilvánvaló dolgokat nem lehet kimondani. Mert az kirekesztő, vagy fasiszta, vagy nem EU-konform. Ez a probléma a migránsválsággal is, az ezzel beáramló bűnözéssel, terrorizmussal. Ma ez sem „PC” az EU-ban. Lehet, hogy Bayer Zsolt néha túllő a célon, vagy gondolatait túl nyersen fogalmazza meg, de szerintem ez inkább pont ebből a hazug környezetből fakad. Abból a dühből, amit ez a skatulyába zárási érzés kelt az emberben.

Rajcsányi Gellért a Mandineren azt írta: „több tucat arra érdemesnek ítélt ember kapja meg évről évre a lovagkeresztet. Mit számít egy kitüntetettnek, hogy egy adott évben egy neki nem tetsző kormány egy neki nem tetsző embernek adja a díjat? Hát mit számít ez (nagyon) hosszú távon? Minden és mindenki el fog múlni, de talán maradhat egy nemzet által elismert teljesítmény utánunk, amire utódaink majd büszkék lehetnek. Hol fog akkor számítani, hogy valaki másnak valamilyen másik kormány mit és miért adott?”

Ennél jobban senki nem tudta az érzéseimet megfogalmazni a témával kapcsolatban. Érdemes a teljes írását végigolvasni.

Bayer Zsolt pedig így reagált: „Gondoltam rá, hogy majd biztos lesznek, akik kiakadnak. Különösebb meglepetés nem ért. Nagyjából a névsort is el tudtam volna sorolni előre.” – mindezt a Népszabadság interjújában.

Részemről ezzel a lovagkeresztes háborúk ideje lejárt.