Koltai Róbert volt a „Kedvenc színészeink” vendége

Akár szimbolikusnak is volt tekinthető ez a kívánalom, hiszen a vendég személyiségét, eddigi pályafutását is a többféleség, a színesség jellemzi színészként, színházi és filmrendezőként egyaránt. Ezt példázta a mintegy másfél órás beszélgetés is, amely a Kedvenc színészeink című sorozat keretében a Fő téri Zenthe Szalonban zajlott a pályatársak – de mint kiderült: barátok is – között.

Vonzó Zenthe Ferenc neve

Nagyon jó ötlet és kezdeményezés volt Salgótarján színházát a nemzet salgóbányai születésű színészéről elnevezni, mert a névadó emberként és művészként is kivételes, szeretendő egyéniség volt – mondta Koltai Róbert, minden e helyütt korábban megszólalóval teljes egyetértésben. Felidézte az általa rendezett „Csocsó, avagy éljen május elseje!” című filmet, amelyet óriási hőségben forgattak, s Zenthe Ferenc példát  mutatott a stábnak fegyelmezettségből, a körülmények elviseléséből is.

Koltai Róbert a korábbi évtizedekben is meg-megfordult a József Attila Művelődési Központ színpadán, igazán azonban ez a színhely 2015 májusában lett otthonossá számára. Akkor mutatták ugyanis be az ő címszereplésével a Susán Ferenc rendezte Moliére-darabot, a Képzelt beteget, amelyben együtt léptek fel Gyurika Jánossal, akit Koltai Róbert kiemelkedő színésznek tart. S azóta ezzel az előadással már jó néhányszor tapsra ragadtatták a közönséget szerte az országban.

Sokat utaznak, s ez különösen igaz a 75. életévében járó Koltai Róbertre, aki jelenleg is egy tucatnyi darabban játszik: például Budapesten a Katona József Színház Kamrájában, a Körúti Színházban, vagy az Ivancsics Ilona és Színtársai elnevezésű, szentendrei székhelyű társulatban. A fővárosi József Attila Színházban 1999 áprilisa óta van műsoron a Balfácánt vacsorára! című vígjáték, amelyben – A miniszter félreléphez  hasonlóan – Kern Andrással komédiázik sok sikert aratva.

A beszélgetés első részében kiemelt hangsúlyt kapott Koltai Róbert filmes pálya­futása, mindenekelőtt a saját rendezésében és főszereplésével 1993-ban bemutatott Sose halunk meg című, rendkívül népszerű, nagy nézettségű alkotással összefüggésben. Annál is inkább, mert ez volt az első filmje, amelyben ráadásul nagybátyja, Gyuszi bácsi történetét dolgozhatta fel. Azét a vállfaárus piacolóét, aki nem kis mértékben hódolt a szerencsejátékoknak is. S e szenvedély a korábbiakban bizony Koltai Róbertet is megérintette. A Zenthe Szalont teljesen megtöltő érdeklődőket meglepte, hogy az Ámbár tanár úrban, még színművészeti főiskolásként Gyuriska János is játszott egy hatásos epizódszerepet.

A színház, a színpadi szerepek témakörében – többek között – a Shakespeare-hősök megformálásáról, a kedvelt szerzőkről – így Csehovról és Móricz Zsigmondról –, a Szőke István, Ascher Tamás vagy Zsámbéky Gábor képviselte rendezőtípusokról esett szó.

Abban egyetértett az az érzékelhetően azonos hullámhosszon mozgó két művész, hogy a színészeknek a pillanatot kell megteremteniük: az a fontos, hogy a közönség szórakozzon jól egy humoros jeleneten, vagy gondolkodjon el, netán sírjon a tragédia kapcsán.

A komoly szakmai „ügyek” mellett érdekes, úgymond járulékos kérdések, mint például a kabalák, rituálék, különös esetek – is terítékre kerültek. Az utóbbiak között a legmulatságosabb sztori még Kaposvárhoz – ahol több részletben hosszú éveket töltött Koltai Róbert – kötődik. Az egyik színésznek – akinek az első felvonásban mindössze egyetlen mondata volt, de egy konkrét szituációhoz kötve – nem jutott eszébe a szöveg, illetve már nem aktuális, rossz pillanatban mondta el. E helyzetet a játszótársaknak – akik sajnos már valamennyien távoztak az élők sorából – lehetetlen volt nevetés nélkül kibírni. Az egyik néző kérdésére válaszolva beszélt Koltai Róbert arról is, hogy – mint egykori „osztálybohóc” – miként került közel a kabaré műfajához.

Hangulatosan beszélt több évtizedes pályafutásáról a népszerű színművész Fotó: P. Tóth László