Bohózat tanulságokkal (?)

Ha egy hölgy többször is rajtakapja leendőbelijét,  azaz vetélytársat – vagy esetleg egy pongyolát,  papucsot – talál szállodai szobájukban,  minimum,  hogy hisztizik,  saját szemének hisz és nem a kétségbeesetten magyarázkodó párjának.

A néző azonban tisztában van vele, hogy a férfi ártatlan,  azt azonban nem tudja, hogy az ismeretlen nő miért,  mi célból lopakodott  az idegen szobába, miért akar mindenáron rosszat  a nősülés előtt álló  úriembernek. Ezért elsősorban erre a kérdésre vár választ  s – bár a darab bohózatnak minősül – felhőtlenül nevetni nem tud,  legfeljebb mosolyogni az érintettek téblábolásain.

Aztán a második felvonás – ami lényegesen mozgalmasabb ugyan az elsőnél,  de még annyira sem humoros –  meghozza a megoldást, kiderül  az  úgymond „agyafúrt” titok.  Evelyne, a sokáig ismeretlen „Vörös bestia”  – amely a mű címének megfelelően a ruhája,  haja színe alapján is illik  a Pikali Gerda alakította női  főhősre –  és Molly, a  huga – Koncz Andrea megszemélyesítésében – azért haragszik a szinte végig a színen lévő bankigazgatóra, Félixre  – akit Kautzky Armand  formál meg rutinosan és meggyőzően – mert úgy vélik,  hogy miatta bukták el részvényeiket.  A testvérek  – a rafinált Evelyne  irányításával – visszavágnak és fondorlatos módon úgy mozgatják a szálakat, hogy bankár kerüljön bajba, menjen tönkre anyagilag is.  Természetesen – sok kimódolt,  mesterkélt bonyodalom  után  – végül is érvényesülnek a vígjátéki szabályok és mindenki révbe ér:  Evelyne és Félix  egymásba lesz szerelmes, az eredeti feleségjelölt, Hedvig – Nemes Wanda játssza – pedig a bankigazgató barátja,  Basil, a gazdag magánzó (Jánosi Dávid)  oldalán talál vigasztalást. S ez így rendben is lenne,  de váratlanul a bohózati  konfliktusok  megoldódásától  abszolút idegen tanulságok levonása következik.  Mintegy előre ugorva az időben minden párról,  személyről kiderül,  hogy vagy a szibériai  Gulágra került fogolyként vagy a Hortobágyra kitelepítettként  vagy  más egyéb módon lett a hatalmi viszonyok áldozata.  S  figyelembe véve, hogy Vaszary János, a múlt század első évtizedeiben ismert színész, rendező,  színházigazgató és mindenekelőtt népszerű színpadi szerző – akinek  a második világháborút követően  emigrálnia kellett a szovjetek elöl –  1934-ben írta „A vörös grófnő”-t,  ezek az erősen politikai színezetű, a későbbi időszakokat idéző  betoldások nem származhatnak tőle s minden bizonnyal  Pozsgai Zsolt rendezői koncepciójából fakadnak.  Pedig a budapesti Újszínház  2013  őszén éppen Vaszary János tiszteletére, halálának ötvenedik évfordulóján tűzte műsorra ezt a minap Salgótarjánban is bemutatott darabot.

A már említetteken kívül a színészgárdából kiemelendő Bicskey Lukács és Gregor Bernadett az amerikai úr és neje,  Nagy Zoltán a szintén amerikai pénzember, valamint  Incze József  Félix üzlettársa (majdnem apósa) szerepében. A velencei Lidó nyári hangulatának érzékeltetéséhez szükséges díszletek Berg Glória nevéhez fűződnek. A bárzongoristát ifj. Farkas Sándor játssza a szó szoros értelmében.

fotó: Egy valóban vígjátékba illő jelenet:  Félix (Kautzky Armand) sajátos módon „közeledik”  Evelyne-hez  (Pikali Gerda) FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ