Valóra váltja álmait a gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkedő nagyoroszi fiatal, tanárnak készül

– Három éves koromig éltem a szüleimmel, ekkor a húgommal együtt anyaotthonba kerültünk. Innen hoztak el a nevelőszüleink mindkettőnket 2007-ben Nagyorosziba, náluk igazi családban nevelkedtünk – kezdi mesélni élete történetét Królik Veronika. Azt is elmondja, hogy édesanyját többé nem látta, édesapjával azonban rendszeresen tartják a kapcsolatot. A családi házban, ahol beszélgetünk fotókon elevenednek meg az elmúlt évek. Arról tanúskodnak, hogy törődésből és szeretetből a nevelt gyerekeknek is éppen annyi jutott, mint a vér szerintieknek. 

– Az általános iskola után, a fogadott bátyám példáját követve Vácon végeztem el a vendéglátóipari középiskolát, tavaly érettségiztem. A tanáraimmal és itthon is sokat beszélgettünk a továbbtanulásról. Szóba került a vendéglátás-turizmus is, de nagyon szeretem a gyerekeket, így az álmomat követve tanár szakra jelentkeztem. 

Mivel a kedvenc tantárgya mindig is a történelem volt, így azt és etikát tanul az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen. Az első féléven és vizsgaidőszakon már túl van és az elképzelései szerint alakultak az első egyetemi hónapok. Jól érzi magát a kisvárosban, mint mondja, jók a tanárok és a közösség, amibe belecseppent. Ha minden jól alakul, akkor néhány éven belül tanárként kezd majd dolgozni, a tervei szerint valahol Nógrád vármegyében, Nagyoroszihoz közel, ugyanis nem szeretne elszakadni a családtól, akik máig nagy szeretettel veszik körül és támogatják céljai megvalósítását. 

– Harminchat éve vagyok nevelőszülő, igazából a férjem volt az, aki szeretett volna egy 3 és fél éves kisfiún segíteni, aki akkor a Felsőpetényben működő gyermekotthonban élt, mert mindig nagyon szerette a gyerekeket. Éppen csak összeházasodtunk és hazaértünk a nászutunkról, már nálunk is volt a kicsi – veszi át a szót Tóth Jánosné Marika, aki azt is elárulta, hogy két felnőtt vér szerinti gyermekük mellett sajátjukként nevelték a kisfiút, aki elsőként került hozzájuk. Az évek során két náluk nevelkedő gyermek örökbefogadó szülőkhöz került, ezt sikerként élték meg. Veronikát, valamint a húgát pedig egészen egy és három éves koruk óta nevelik.

– Minden gyermeket sajátunkként szerettünk, soha nem tettünk különbséget közöttük. Történt egy tragédia is az életünkben, ugyanis a covid-járványban három évvel ezelőtt elvesztettük a férjemet. Nem volt még 60 éves, mindannyiunknak nagyon hiányzik, ő volt a legnagyobb támasza a családunknak – mondja könnyei között Marika. – Most egyedül kell helyt állnom, de természetesen továbbra is támogatom minden gyermekemet. 

Hozzáteszi: Veronika mindig jó tanuló volt, korábban három alkalommal nyerte el a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató Kiválósági-díját, és legutóbb a „Száz ok, hogy diplomázok” című pályázaton is sikeresen szerepelt. 

– Nem könnyű az egyetemi oktatás, anyagilag is nagy kiadás, még úgy is, hogy Veronika kapott kollégiumi ellátást. Sokat kell tanulni is, látom, hogy mennyire elfáradt a vizsgaidőszak végére. De egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy ne támogassam őt minden erőmmel. Naponta beszélünk telefonon, próbáltam benne tartani a lelket akkor is, amikor egy-egy nehezebb vizsga után elkeseredett – mondja Marika. – A hit nagyon sokat segít a mindennapokban, ennek mindig is nagy szerepe volt a családunkban. Az a rengeteg szeretet pedig amit a gyermekeimtől, unokáimtól kapok mindenért kárpótol. 

Veronika fotókat mutat, amin együtt a család, vér szerinti és nevelt gyerekek. Sőt mára két unokának is örülhetnek, akikkel szívesen tölti a szabadidejét és ők is szeretik Veronikát. Előkerülnek az oklevelek is, amelyeket a különféle versenyeken szerzett, és arról is mesél, hogy tavaly nyáron önkéntesként vett részt az ÁGOTA Táborban, ahol nagyon jól érezte magát. 

– Állami gondozottként sokszor éreztem úgy, hogy kívülállóként tekintenek rám. Ebben a táborban azonban minden azért volt, hogy a családjukból kiemelt gyermekek igazán jól érezzék magukat – fogalmaz Veronika, aki azt is elárulta, hogy ha lesz rá lehetősége, jövőre is részt vesz a nyári kalandban és még az is elképzelhető, hogy később nevelőszülő lesz. 

A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató 13 vármegyében, köztük Nógrádban is ellát gyermekvédelmi szakellátási feladatokat. Szűkebb régiónkban 220 családjából kiemelt gyermekről gondoskodik a Szent Ágota, ők 79 nevelőszülőnél élnek. 

– Az állami gondoskodásban élő fiatalok sajátos életútjuk és traumáik miatt hátrányos helyzetből indulnak, éppen ezért tiszteletre méltó, hogy saját korlátaikat átlépve megtesznek mindent azért, hogy bizonyítsanak – fogalmazott Forró Edina, a Nógrád vármegyei nevelőszülői hálózat szakmai vezetője. 

Mint mondta, a Kiválósági-díjat három évvel ezelőtt írták ki először, azoknak a felső tagozatos, vagy középiskolás gyermekeknek, akik legalább négyes tanulmányi átlaggal rendelkeznek. A fiatalabbak a Hősötös-díjra pályázhatnak amennyiben legalább száz darab ötös érdemjegyet összegyűjtenek egy tanévben. A „Száz ok, hogy diplomázok” pályázati lehetőséggel pedig az egyetemistáikat és a főiskolásokat motiválják, akik elért eredményeikkel példát mutathatnak sorstársaiknak.