Ébredés

Bőséges reggeli nélkül sohasem indul a napom. Ha netán a hajnalok még hajnalabb hajnalán kell kelnem, akkor sem megyek úgy el otthonról, hogy egy-két szeletnyi szalámis kenyér vagy két pár virsli ne telítené meg a gyomromat – és csak azután következhet az agyfrissítő kávé. Bezzeg néhai nyugdíjas barátom ezt egészen másképp művelte. Amikor annak idején nálam vendégeskedett, jóval megelőzött a pillák kinyitása területén, mire én kislattyogva megjelentem a konyhában, ő már vígan kuruttyolt, bőszen pöfékelve a teraszon, és a hamutárcában legalább nyolc-tíz cigarettacsikk halmozódott. Nos, erre én sohasem lennék képes, igaz, nem is dohányzom...