Szilveszteri történetek: sáros kutyatappancsok nyomai tarkállottak a gyarmati hitvesi ágyban

János a kilencvenes évek elején döntött úgy, hogy otthagyja belvárosi életét és kiköltözik a településtől délre elterülő üdülőövezetbe. A gyerekek már kirepültek, és feleségével együtt arra gondoltak, ha vásárolnak egy takaros házat a csendes övezetben, a leendő unokáknak is kiváló játékos terepet biztosíthatnak.

Egy tavaszi napon rendezkedtek be új hajlékukba, és természetesen magukkal vitték az alig hat hónapos németjuhász kutyájukat, Szofit is. Telt-múlt az idő, a házaspár egyre jobban megbarátkozott a környezettel, összeismerkedtek a szomszédokkal, és a derék eb is jókedvűen szaladgált az udvaron, a frissen nyírt gyepen. Eljött az első szilveszter, a korábban lehullott hó erősen olvadt a nyirkos időben. Eleinte hasonló nyugalom ölelte át a vidéket, a közeli tó tükrén megcsillant a holdvilág, ám ahogy közelgett az éjfél, úgy vált hangosabbá a környék. 

János és kedvese ezt kiváltképp nehezen viselte. Kimentek a teraszra, onnan néztek szét, de az ajtót nyitva felejtették. A következő pillanatban a szomszédságban eldurrant az első petárda, majd tűzijáték sistergő alkatrészei villantak az éjszakában. Szofi ettől annyira megijedt, hogy azonnal gazdái felé iszkolt, majd észlelve a nyitva maradt ajtót, bevágtatott a lakásba. De nem is akárhova. A konyha helyett a hálószoba felé vette az irányt és úgy, ahogy volt, sárosan-piszkosan, menedéket keresve beugrott a megvetett hitvesi ágyba. Lehetett is utána takarítani a lepedőt, a párnákat és a paplanokat.