2023.12.26. 12:28
Hogyan karácsonyoznak a palócok? – felelevenítettük a rimóci néprajzkutatóval
A szeretet ünnepéhez sok családi szokás mellett számos térségbeli hagyomány is kapcsolódik. Paluch Norbert, Rimócon élő néprajzkutató segítségével összegyűjtötte azokat a kifejezetten palóc tradíciókat, amelyek vagy még mind a mai napig élnek Palócföld egyes részein, vagy nem olyan rég még tartották őket a környékünkön.
Karácsonyböjti ebéd Érsekvadkerten 1954-ben
Forrás: felvidek.ma
Fotó: Palóc Múzeum gyűjteménye, Manga János felvétele
Paluch Norbert néprajzkutató Rimócon él családjával, az ő segítségével vettük górcső alá, hogy milyen hagyományok élnek, vagy éltek Palócföldön az adventhez és a karácsonyhoz kapcsolódóan. A néprajzkutató mindenek előtt azt hangsúlyozta, hogy karácsony az egyházi év kezdete, azonban néhány nappal később indul a naptári év is, emiatt pedig a szokások esetenként duplikálódnak. Mint fogalmazott, ennek köszönhető, hogy ez egy elhúzódó ünnepi időszak, és a karácsonyhoz kötődő szokások közül néhány még a szeretet ünnepe után is, sőt, az új év kezdete környékén is visszaköszönnek.
– Lényegében arról van szó, hogy vannak helyek, ahol karácsony környékén tartanak egyes szokásokat, míg más helyeken néhány nappal később. Pont emiatt az átfedés miatt. Az viszont kiemelten fontosnak tartom, hogy adventkor elcsendesüljünk. Régebben, a parasztemberek az év mindennapjait két részre osztották. Voltak dolog napok, tehát gyakorlatilag munkanapok, és voltak ünnepnapok. A kettőt pedig egy rövid átmeneti időszak választotta el egymástól. A mai ünnepeinkből ez az úgynevezett vigília, az ünnepre való rákészülés az, ami szerintem hiányzik
– hangsúlyozta Paluch Norbert, aki ezzel kapcsolatban úgy szokott fogalmazni, hogy: „A plázákból esünk be a karácsonyba”. – Egyszerűen nincs ideje sem a lelkünknek sem a testünknek rákészülni az ünnepre. Ugyan karácsonykor nagyon szeretnénk „szeretetben lenni”, de nem bírunk, mert a lelkünk egyszerűen tovarohan az egészen – magyarázta a néprajzkutató.
A vallásosságból kifolyólag a karácsony környéki ájtatosságok java fennmaradt
Karácsonyt megelőzi egy viszonylag hosszú felkészülési időszak, azaz az advent. Ezt követi a szeretet ünnepét megelőző nap, azaz maga a vigília.
– Ez sok szempontból tiltó nap volt a parasztság életében, amikor böjtöltek, azaz nem ettek húst. Ez a szokás nálunk, Rimócon, mind a mai napi él. Karácsony első napja előtt egy nappal feldíszítjük a fát, és akármilyen furcsa is, ilyenkor az ebédünket is például túrós lepény, mákos és diós bejgli jelenti. Mondhatnám ráböjtölünk az ünnepre
– kezdte a még ma is élő hagyományok sorát Paluch Norbert, aki ezután arra is ráirányította a figyelmet, hogy a nógrádi palóc emberek otthonát, azaz szűkebb hazánkat a néprajztudomány az egyik legmélyebben katolikus vallású területnek nevezi. Mivel mélyen hívő, katolikus emberek lakták, és lakják a vidékünket, ebből kifolyólag a karácsony környéki ájtatosságok javarészt fennmaradtak.
Így például úgy gondolja, hogy több más településen is élhet még az a szentcsalád-járás hagyománya, amit Rimócon mind a mai napig felelevenítenek. – Ez egy vallási szokás, amelyek lényege, hogy a szent családot ábrázoló képpel egy kis csoport, például egy imaközösség, a falun belül házról, házra jár. Mindig máshol tűnik fel a szentkép, amely körül imádkoznak az egybegyűltek. Ez egy bő egyórás ájtatosságot jelent gyakorlatilag – fejtette ki, majd azt is elárulta, hogy a településükön ez a tradíció – némi változtatással – még mind a mai napig él, így az asszonyok, a családok összegyűlnek és közösen imádkoznak.
Az ostyahordás és betlehemezés szokása is élhet még a környéken
Néhány évvel ezelőttig egészen biztos, hogy a karácsony előtti időszakot színesítette szűkebb hazánkban is az ostyahordás szokása. Paluch Norbert ebben már csak azért is teljesen biztos, mivel keresztapja, Bablena Ferenc kántor a környező településeken, így Varsányban is, ahol évről évre felelevenítette ezt a hagyományt, amíg élt.
– Ő még tartotta az ostyahordás szokását. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy a kántorok ostyát sütöttek, majd jellemzően a ministráns gyerekekkel körbe hordták a hozzávetőleg molnárkalács méretű szent ostyát a községben. A lakosok pedig megvásárolhatták azt. Nem volt meghatározott ára, mindenki annyit fizetett érte, amennyit gondolt, a befolyó összeggel pedig a kántort vagy a papot támogathatták
– idézte fel a keresztapja által éltett tradíciót a néprajzkutató, aki azt is hozzáfűzte: nem tudja pontosan, hogy tartják-e még Varsányban az ostyahordás szokását, de azt elképzelhetőnek tartja, hogy akár ott, akár a környező településeken ez a hagyomány még mind a mai napig fennmaradt valamilyen formában. Ezután rátért arra is, hogy a betlehemezés szintén jellemző volt annak idején – talán még most is – mind az időszakra, mind a környékre. Mint fogalmazott, Szátok települése híres volt erről a szokásról, úgy is nevezték az ott kialakult változatát, hogy szátoki betlehemes. Emellett nemrég még Rimócon is körbehordtak egy kis betlehemet a faluban, azonban manapság már nem jellemző a betlehemezés.
Annyi felé osztják a gyümölcsöt, ahányan az asztalnál ülnek
A január 6-ig, azaz vízkeresztig tartó téli ünnepkörnek természetesen a legfontosabb pontja, maga a karácsony, ugyanakkor amellett több kiemelkedő napját is fontosnak nevezte hagyományok szempontjából Paluch Norbert. Így például december 4-ét, Borbála napját, december 6-át, azaz Szent Miklós napját, valamint december 13-át, tehát Luca napját.
– Az ünnepkörhöz kapcsolódóan Borbálát, a bányászok védőszentjét mindenképp fontos megemlíteni, hiszen az ünnepét Salgótarjánban és a környékbeli településeken nyilván tartják mind a mai napig. Említettem már, hogy erősen katolikus vallású a vidékünk. Talán ennek is köszönhető, hogy Luca-napi hagyományokra is bukkanhatunk itt még manapság is. Tudomásom szerint például Hollókőn is tartottak idén a Lucához kapcsolódó szokások felelevenítését célzó programot. Mindez azt mutatja, hogy az itt élő embereknek igenis igénye van arra, hogy őrizzék a tradícióikat és visszahozzák azokat a mai korba
– mutatott rá a néprajzkutató, aki a szentestével kapcsolatos szokások közül egy olyat emelt ki, amely valószínűleg sokak számára ismerős. – Nem csupán a saját családomról, hanem sok másikról, olyanokról is, akik nem vallásosak tudom, hogy a karácsonyi vacsora végén – vagy közben – jellemzően egy-egy almát, esetleg mandarint annyi szeletre vágnak vagy osztanak, ahányan akkor ott, az asztalnál ülnek. Azt tartották, és tartják most is, hogy akik együtt megeszik azt a gyümölcsöt, azok együtt lesznek a következő esztendőben is a Jóistennek köszönhetően – mondta el Paluch Norbert, aki végül azt hangsúlyozta: a karácsony szigorú ünnep, munkatilalmi nap és a család ünnepe. Ugyanakkor az elmúltával kicsit felszabadultabb időszak következik, amikor már elkezdünk készülni a szilveszterre és az új évre.
A pásztorok vesszővel járták régen a gazdákat
Paluch Norbert a még ma is létező szentcsalád-járás, illetve a feltehetően még tartott ostyahordás szokás mellett kiemelt egy, a pásztorokhoz köthető hagyományt is, amely az elmúlt néhány évtizedben kophatott ki a tradíciók sorából.
– Mondhatnám, hogy Nógrád a pásztorok egyik paradicsoma volt. Manga János néprajzkutató a vármegyénkben még az 1950-es években is több mint egy tucat pásztort tudott bemutatni, akik dudáltak és zenéltek. Az utolsó közülük, akit ismerhettünk, Pál István, Madách-díjas nógrádi pásztor, tereskei dudás volt. A pásztorok gyakorolták karácsony környékén, esetleg aprószentek napjához, azaz december 28-ához kapcsolódóan az úgynevezett vesszőzés szokását – ismertette a Rimócon élő néprajkutató, majd a tradíciót felvázolva kifejtette: nyír, mogyoró vagy egyéb fák vesszőit vágták le a pásztorok, majd azokkal jellemzően azokhoz a gazdákhoz látogattak el, akiknek az állatait őrizték. A veszőkkel gyakorlatilag megáldották a gazdát, akinél természetesen otthagyták a vékony gallyakat, hiszen azoknak szerencsét, bőséget és egészséget hozó varázserőt tulajdonítottak.
