Gyásznap: a december 8-i sortűz áldozataira emlékeztek Salgótarjánban (fotók, videó)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni leszámolások legvéresebb sortüzét december 8-án adták le Salgótarjánban, amikor mintegy négyezren gyűltek össze a megyei tanács épülete előtt, két munkástanácsi vezető szabadon bocsátását követelve – hangzott el az áldozatok lelki üdvéért tartott istentiszteletet követően, a December 8. téren. Az áldozatok teljes száma máig nem ismert. Név szerint 46 hőst azonosíthatunk, 33 férfit, 11 nőt és két gyermeket. Rájuk és a sortűzben életüket vesztett ismeretlen mártírokra emlékeztek az önkormányzat által rendezett városi gyásznapon. 

– 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend. Azonban a nemes ügyért folytatott küzdelem jelentős áldozatvállalást, sőt sok esetben mártíromságot követelt – fogalmazott emlékező beszédében dr. Huszár Máté, Salgótarján alpolgármestere.

Mint mondta, az ifjú, tehetséges költő Ravasz István rövid életének is Salgótarján legtragikusabb eseménye, a december 8-i sortűz vetett véget. Halálának pillanatában még nem töltötte be a 19. életévét sem. Azon a tragikus napon éppen az aznap érkezett szenet lapátolta be a pincébe. Fejlövés érte, bár kórházba szállították, életét már nem tudták megmenteni. A sortűz egyik vétlen áldozata lett. Salgótarján önkormányzata évek óta a róla elnevezett szavalóversennyel tiszteleg emléke előtt. 

– 1956 szellemét a magasba kell emelni. Az áldozatok hősies helytállásának felidézése bár a múltról szól, de mindig a jelennek és a jövőnek üzen. Azon eszmékkel és értékekkel, amelyek az események mögött álltak: a szabadság, a függetlenség, a szolidaritás és a diktatórikus rendszerek egyértelmű elutasítása – hangsúlyozta dr. Huszár Máté. – Az ezek érdekében létrejött összefogás adjon mintát nekünk és ezt őrizzük a mindennapokban. A salgótarjáni sortűz ártatlan áldozatai is ezt a történelmi feladatot és felelősséget hagyták ránk. 

– 1956. október 23-án kitört a forradalom Szegeden, Debrecenben és Budapesten, majd sorra csatlakoztak a nagyobb városok. A tüntetések véres összecsapásokba, harcokba torkollottak. Salgótarjánban az első tüntetésre október 27-én került sor, ekkor döntötték le a szovjet emlékművet – fogalmazott a megemlékezésen Bodó Mónika, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Nógrád Vármegyei Szervezetének elnöke, majd felidézte a december 8-i történéseket. 

Hozzátette: december a várakozás hónapja. Öt nappal ezelőtt advent első vasárnapján meggyújtottuk a hit gyertyáját. Bizonyára 67 évvel ezelőtt sem volt ez másként. Az emberek várakoztak és hittek. 

A megemlékezésen a Bányász-Kohász Fúvószenekar és a Zenthe Ferenc Színház művészei is közreműködtek, Kónya Anna, a Táncsics Mihály Technikum diákja pedig az alkalomra írt saját versét adta elő. A program végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit. 

Csongrády Béla újságírónk jegyzetét ITT olvashatjátok a sortűzről.