Emlékezés

Salgótarján újkori történetében három, sok ember életét követelő tragédiát tartunk számon: a síelők végzetes erdélyi kirándulását, a holokauszt rémségét, valamint az 1956. december 8-i sortűz megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan bűnét. Ez utóbbi esetnek máig nem tudni pontosan, hogy hány áldozata volt, de akár ha csak egy személy lett volna, akkor is megbocsáthatatlan bűnnek lenne tekinthető. Nyilván minden ártatlanul elhunyt embert elsősorban a családja gyászolja, de a város közösségei is fejet hajtanak emlékük előtt. Egyikük – Ravasz István – neve ilyenkor mindig a felszínre kerül. Egyrészt fiatalsága okán, és azért mert szülei hívták haza Budapestről mint első éves egyetemi hallgatót, hogy a fővárosban nehogy baj érje. Ehhez képest a megyei rendőrséggel szembeni lakóházuknál szénlapátolás közben találta el a gyilkos golyó. 

Másrészt azért emlegetjük kiemelten, mert személyében egy kiváló költőtehetséget is veszítettünk. Szellemi hagyatékát több kötet is őrzi, és rendszeresek az emlékére szervezett versmondó versenyek is. Ezeket éveken át a Madách Imre Gimnázium – amelynek eminens tanulója volt – rendezte. Az intézmény mostanában másként oldja meg az emlékezést. Viszont a versmondó verseny hagyománya is tovább él, tekintve, hogy az idén a Pofosz vármegyei szervezete a József Attila Művelődési Központtal együttműködve hirdette meg e rendezvényt, amelyet ma tartanak a város kulturális centrumában.