Koporsókat gyártott, plázát épített, ma pedig adományokat oszt a 70 éves Gáspár Győző

– Egy kis nógrádi faluból indult. Hogyan lett sikeres vállalkozó?
– Megyerben születtem a cigánytelepen, itt is nőttem fel. Felségem is innen származik, itt neveltük fel két gyermekünket, Győzőt és Zsoltit. Volt itt egy Magyarországon egyedülálló Vastömegcikk Ipari Szövetkezet, amelyet a cigányok építettek, ott dolgoztunk. Majd megszületett Győző, aztán behívtak katonának. Végül Zsolti érkezése mentett meg a katonaságtól: leszereltem, hazamentem a családhoz, és a salgótarjáni bányagépgyárban kezdtem el dolgozni. Ekkor jött az ötlet, hogy koporsófedlap-gyártásába kezdjek. Megnyertem egy pályázatot, és ez hozta meg a vállalkozás sikerét. Cserháthalápon építettük ki a koporsógyár technológiáját. Ezután Győrben kaptam megbízásokat pláza, sörgyár és utak építésére, majd Pesten a Duna Plaza kivitelezése is hozzám tartozott. Mintegy 1500 alkalmazottal dolgoztam. Több embernek nem tetszett, hogy jómódú lettem és belefolytam a politikába is azért, hogy a cigányokat segíteni tudjam. Feljelentettek, házkutatásokat tartottak nálam, de felmentett a bíróság és nekem lett igazam.

– A két fiú élete hogyan alakult, mindig támogatta őket?
– Győző hentesnek, Zsolti pedig pincérnek tanult, mert fontosnak tartottuk, hogy szakmát szerezzenek. Az 1990-es évek végén jött a Romantic együttes ötlete, amelyet támogattunk a feleségemmel, és hirtelen lett nagyon sikeres a zenekar. A Győzike Show forgatását már nem véltük jó ötletnek, nem tetszett, hogy bárki láthatja a család életét. Furcsának tartottuk, de utólag kiderült, hogy korszakalkotó reality lett, nézettségi rekordokat döntött. Salgótarjánban a kommunisták támadták is Győzőt miatta, holott ő volt az egyetlen, aki büszkén vállalta, hogy ebben a városban él. Egyetlen híres elszármazott sem büszkélkedik azzal, hogy Tarjánból jött. Szomorú vagyok, hogy azért kerültünk célkeresztbe, mert vittük valamire. Zsolti most is forgatásokra jár, Győző pedig koncertezik. Mindenki éli a saját életét, az ünnepek alkalmával viszont mindig összejövünk. Néha ugyan van köztük feszültség, de a család az első. Már büszke nagyszülő is vagyok öt unokával.

– Évtizedek óta segíti a hátrányos helyzetű gyermekeket, a családokat, a betegeket. Hogyan alakult ki ez a rendszeres adományozás?
– Amikor több mint 30 éve jómódúak lettünk, megfogadtuk a feleségemmel, hogy nem felejtjük el, honnan indultunk. Salgótarjánban kezdtük az adakozást: a feleségemnek csokoládégyára volt, ahol mikuláscsomagokat készítettünk, és azt osztottuk szét. Sajnos már akkor is sok támadás ért, hogy miből adok, de mindent számlával tudok igazolni azóta is. Sok hátrányom származott abból, hogy ezt számonkérték. Megvádoltak, megsértették a becsületemet, soha nem ismertek el, és egy köszönömöt sem kaptam a vezetőktől. Salgótarján után bejártuk szinte az egész országot, nagyvárosok kórházaiban adományoztunk, többek között Győrben, Makón, Szegeden és Sopronban is. A kisperegi sziámi ikrek szétválasztó műtétje miatt jelentős támogatást nyújtottunk a Szegedi Gyermekklinikának és a csemeték családjának is. A feleségem ezt nagyon a szívén viselte, még a babakocsijukat is ő vette meg. Mindemellett Csepregi Éva énekesnővel a fogyatékos gyermekeket segítettük több nagy rendezvényen is. Életem párja már elhunyt, de visszük tovább ezt a szokásunkat. A Bethesda Gyermekkórházba rendszeresen ellátogatunk, bejártuk már idén szinte egész Nyugat-Nógrádot, Felvidéken is voltunk, most pedig a tanévkezdéskor több faluba vittünk iskolatáskákat, gyümölcsöket. Segítségünkre van mindig Zsolti menedzsere, Molnár Péter, a balassagyarmati Amigo Kávézó üzemeltetője, illetve Kaliforniából Gil Partida ügyvéd és Verőcéről dr. Rózsa Mária ügyvédnő támogatja az akcióinkat. Nekik mindig tételesen beszámolunk, hogy hová, milyen adományokat vittünk. Amíg élek, addig szeretném csinálni ezt.

– Hetven évesen sem fogy ki a tervekből. Milyen célokkal folytatja tevékenységét?
– Szeretném, ha összefogna a cigányság Nógrádmegyerben, mert nagy a széthúzás, és így nem lehet egyről a kettőre jutni. A faluban szeretnénk nyitni egy ingyenes mosodát, és orvosi ellátást biztosítani a hátrányos helyzetűeknek. Meghatározott időpontokban Budapestről jönne mindig egy orvos és egy fogorvos, akikhez térítésmentesen fordulhat panaszaival a cigányság. Ugyanitt gyógyszertárat is üzemeltetnénk, hogy ne kelljen másik településre utazni a megyerieknek az orvosságokért. Otthon pedig nyugalmat szeretnék: amióta a feleségem meghalt, külön oda kell figyelnem, hogy rend legyen a családban.