A családja mellett a hivatása is az életévé vált a salgótarjáni rendőrkapitánynak

– Miért szeretett volna rendőr lenni és mikor döntött úgy, hogy ezt a hivatást választja?
– Bányamérnökként végeztem a Miskolci Egyetemen. Nagyon tetszett ez a szakma, a közösség és az összetartásuk. Az iskola elvégzését követően már mérnökként az idősebb kollégáim azzal fogadtak, hogy megtervezhetem a nagy lakatot, ugyanis bezárják a bányát, úgyhogy tudtam új munkahelyet kell keresnem. Több lehetőségem is volt, de akkor a megyei rendőr-főkapitányság, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság keresett fiatal diplomásokat, főiskolásokat, egyetemistákat. Végül jelentkeztem és próbaidős törzszászlósként kezdtem el a rendőri pályát, majd egy év múlva véglegesítettek, amely után rendőr hadnagy lettem.

– Milyen területeken tevékenykedett a rendőrségnél?
– Nyomozóként indult a pályafutásom, majd később felkerültem az akkori Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályán megalakuló szervezett bűnözés elleni alosztályra. Itt először kiemelt főnyomozó lettem, aztán alosztályvezető, majd később megbízott osztályvezető. 1997-ben jött el a pillanat, amikor kineveztek bűnügyi osztályvezetőnek. Ezt követően létrejött az elemző-értékelő osztály, ahol három hónapot töltöttem, majd átkerültem a rendészeti területre, ahol a közlekedésrendészeti osztályt vezettem egészen 2009. február végéig, amikor is az országos rendőrfőkapitány a Salgótarjáni Rendőrkapitányság vezetésével bízott meg, októberben pedig ki is neveztek kapitányságvezetőnek.

– Nagyon sok területet felsorolt. Van olyan, amelyre szívesen emlékszik vissza?
– Mindegyiknek meg volt a maga szépsége és különlegessége. Azt szokták mondani, hogy, aki a bűnügyön kezd, az világéletében bűnügyes marad. Számomra ez a legszebb terület. Az életvédelmi terület pedig a szakma csúcsa. Nagyon szép emlékek kötnek a közlekedésrendészethez is, amelynek egy nagyon fontos része a balesetmegelőzés, a gyerekekkel való foglalkozás, valamint a biztonságos közlekedésre való nevelésük is. Összességében tényleg elmondható, hogy mindegyik területnek megvan a maga szépsége és mindenhol jól éreztem magam.

– Milyen megelőző tevékenységet folytat a Salgótarjáni Rendőrkapitányság?
– Vegyük például a bűnmegelőzést, amelynek keretében előadásokat tartanak a kolléganőim és a kollégáim, akik egyébként nagyon felkészültek. Az iskolákban több program is zajlik. A kábítószer-megelőzésről, az online csalásokról és az internet veszélyeiről is hallhatnak előadásokat a tanulók a rendőröktől, de persze meg kell említenem a balesetmegelőzést is, ahol ugyanúgy elméleti órákat tartanak, illetve gyakorlati versenyeket is szerveznek a biztonságosabb közlekedésre való nevelés érdekében. Emellett munkatársaim óvodákba és iskolákba is örömmel látogatnak el. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a programokat, és ez talán az egyik legjobb visszacsatolás. Egy alkalommal emlékszem, amikor a szülők mesélték, hogy a kisgyermek húzta vissza az édesapát a piros jelzőlámpánál. Ez is bizonyítja, hogy van hatása és eredményes a megelőzés.

– Ön számára mit jelent rendőrnek lenni? Mit jelent számára a rendőrség?
– Hivatás, kollégák, barátok és siker, néha kudarc. Szóval az élet igazából. Ez egy nagyon szép hivatás. Minden fiatalnak azt tudom mondani, hogy ez egy olyan terület, ahol igazán nagy sikereket lehet elérni, legyen az közlekedés, rendészet, bűnügy, vagy bármelyik szakterület. Igaz sok munkával jár, de valóban szép eredményekkel is, amely nagyon fontos egy ember életében.

– Mint vezető, hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és a magánéletet? A család mennyire támogató?
– Támogató család nélkül senki nem tud sikeres rendőr lenni, de nálam ez oda-vissza működik, hiszen a feleségem is rendőr. Természetesen nagyon sokat köszönhetek neki. Ezt a munkát a családnak is tolerálni kell, de végeredményben azt is mondhatom, hogy nekik is köszönhetem a sikereimet. 

– Nemrégiben Nógrád Vármegye Díszpolgára kitüntető címet vehetett át. Hogyan érintette az elismerés?
– Talán még most sem fogtam fel, hogy ez mit jelent. Nyilván nagyon fontos az ember életében a sikerélmény, valamint a szakmai elismerések, a dicséretek is. Úgy gondolom, hogy ettől az elismeréstől szebb, fontosabb és magasztosabb nem létezik. Először el sem akartam hinni, hiszen sosem gondoltam arra, hogy én valaha ilyet kaphatok. Meglepődtem és nagyon megtisztelő volt, büszke vagyok rá. Ezt nem kaptam volna meg sem a vezetőim, sem a kollégáim és a családtagjaim nélkül.

– Úgy tudom, máskor is kapott már elismerést…
– Igen. Többféle szakmai elismerést vehettem már át, így például belügyminiszteri dicséretet, jutalmat is kaptam, illetve azt hiszem, hogy az a legnagyobb szakmai elismerés, ha valaki előrelép a beosztásban. A közösségtől korábban már kaptam elismerést, ugyanis Salgótarján Közbiztonságáért díjban részesültem, amely szintén egy megtisztelő díj. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy a vezetésemmel korábban a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya vehette át Nógrád Megye Szondi György Díját, majd amikor már a Salgótarjáni Rendőrkapitányságot vezettem, a rendőrkapitányság bűnügyi osztálya kapta meg ugyanezt a díjat. Ezt követően Salgótarján város centenáriumi évében, a rendőrkapitányság részesült a Salgótarján Közszolgálatáért díjban. Tehát akadt bőven elismerés, szerencsés embernek tartom magamat.

– Van olyan emlék, amelyre szívesen gondol vissza a rendőri pályája alatt?
– Igazából a felsorolt sikerélmények mind olyan események, amelyekre szívesen gondolok vissza. Volt például egy alkalom, amikor 14 pénzintézet ellen történt fegyveres rablás sorozat, és sikeresen megfogtuk az elkövetőket. Összesen 4 megye volt érintett az ügyben és az országban ez akkoriban a legnagyobb sikernek számított. Sorolhatnák még nagyon sok életellenes bűncselekményt, amelyeket sikerült megoldani. Sok a szép emlék.

– Mi az, amivel szívesen foglalkozik szabadidejében?
– A feleségem kertészkedik és persze néha segítek neki, de az én hobbim inkább a főzés. Érdekes, mert nem gondoltam volna fiatalkoromban, hogy akár egy rántottát is meg tudok csinálni. A főzés teljesen kikapcsol. Régen futballoztam, de sajnos már a térdem miatt nem tehetem. Emellett nagyon szeretek kézilabda meccsre is járni, hiszen a fiam is kézilabdázott korábban, így megmaradt ez iránt a sport iránt a szeret. Ezen kívül ritkán, de szívesen olvasok például fantasy, vagy krimi könyveket. Az utóbbit az ember kevesebbet veszi elő, ha a munkája és az élete is erről szól.

– Milyen jövőbeni tervei vannak?
– Januárban elérek egy kerek évfordulót, ugyanis 60 éves leszek, bár nem érzem annyinak magam. Lehetőségem van nyugdíj előtti rendelkezési állományba vonulni, ha nem is könnyen de már döntöttem, 2024. február 1-el élni is fogok ezzel a lehetősséggel, a kérelmemet már fel is terjesztettem. Hogy mit fogok kezdeni a szabadidőmmel? Konkrétan még nem tudom, de az biztos, hogy nem vagyok egy otthonülős fajta ember. Nyilván bennem van a tenni akarás, az, hogy átadjam a tudásomat másoknak, vagy segítsek, hiszen eddig is ezt tettem.