Vadásztársaikra emlékeztek a bárnai kopjafánál a főidény első napján (fotók)

Idén is megtartották a rendezvényt, már a tizenhatodik alkalommal. A megemlékezésen Zám Zalán, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Vármegyei Területi Szervezet sportvadász alelnöke mondott beszédet. Egy idézettel kezdte. „Amíg él a szeretet és az emlék, addig igazából nincs halál”.

– Valóban, mintha tegnap történt volna, újra eltelt egy esztendő, hogy itt utoljára megemlékeztünk palóc vármegyénkben elhunyt vadásztársainkról – mondta. – Hihetetlen gyorsasággal, szinte lefékezhetetlenül forog az élet kereke. Hitelt érdemlő bizonyossággal mondhatjuk, hogy ez a kerék egyre gyorsabb, és egyre kifürkészhetetlenebb utat rajzol, ami mindannyiunk számára személyre szabott. Tudjuk, mikor és honnan indul, de csak a Teremtő tudja, hogy merre tart és mikor ér majd véget. 

A kopjafánál elhelyezett táblán feltüntették az elmúlt évben elhunytak nevét is.

– Őszinte köszönettel és nagyrabecsüléssel hajtunk most fejet ismert vagy épp’ ismeretlen vadásztársaink előtt, hiszen minden felsorolt név, minden elhunyt vadásztárs a szakmánk része volt. Mindenki az általa megszerzett és megtapasztalt tudással gazdagította e szakmai életutat, és vallotta magát büszkén és elhivatottsággal a nógrádi erdők tisztviselőjének! 

Kifejtette ezután, hogy a vadászkamara kezdeményezésére 2008 szeptember 1-én tartották az első megemlékezést, a vadászok körében nagy tiszteletnek örvendő Csengődi Ottó ötlete és javaslata alapján. 
– Azóta már sok, emlékeinkben még elevenen élő vadásztárs távozott az élők sorából... A kopjafák megmaradásunk felkiáltó jelei, és bár nem gyökerezik mélyen a földben, mégis olyan, mint az élő fa, amely a szülőföldbe kapaszkodik. Olyan, mint valójában mi magunk vagyunk, múltunk, történelmünk, kultúránk van, melyet büszkén vállalnunk és ápolnunk kell. Egy kopjafa, mely hirdeti az elhunyt erdészek, vadászok tisztességét, hűségét a szakma esküjéhez. Becsüljük meg hát a természettől kapott minden egyes apró örömöt, a rügyező fát, a repkedő pillangót, a csiripelő énekesmadarat, amelyek mély megnyugvást s békét sugallnak lelkünknek! Nélkülük sivárabbak az utak, amelyeket végig kell járni, s melyen útitársaink egyre többen el-elmaradoznak mellőlünk az évek múlásával.

A beszéd után a vendégek elhelyezték az emlékezés virágait a kopjafánál. A vadászkamara vármegyei szervezete mellett a Nógrád Vármegyei Vadászszövetség, a Nógrád Vadászati Kultúrájáért Közhasznú Alapítvány, az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészete, a Bárna Vadaskert Kft., a Nógrád Vármegyei Diana Vadászhölgy Klub, a Hársas Vadásztársaság is koszorúzott, több jelen lévő családtaggal együtt. 
A rendezvény házigazdája, csakúgy, mint a korábbi években, Halasi Erzsébet, a Bárna-Vad Kft. tulajdonosa volt. A rendezvény az alapítványi kuratórium ülésével és baráti beszélgetéssel folytatódott, amelynek a hagyomány szerint a Bárnavad Kft. vadászháza adott otthont.