A jó szándék nem mindig párosul valódi segítséggel

Úgy vélem, nekünk embereknek állampolgári kötelességünk visszaadni a talált tárgyakat a tulajdonosának, vagy legalábbis mindent meg kell tennünk annak érdekében. Mindezt persze a hatályos Polgári Törvénykönyvünk is szabályozza. Sajnos azonban egyre többször tapasztalom, hogy a jó szándék nem feltétlenül jár együtt a valódi segítséggel. A közösségi média csoportjaiban gyakran találkozom olyan bejegyzésekkel, amelyben valaki részletezi, hol és mikor talált meg egy személyigazolványt vagy éppen egy bankkártyát. Erről természetesen mellékel egy fotót is. 

A legtöbb esetben azonban nincsenek kitakarva a tulajdonos adatai, így azok mindenki számára elérhetővé válnak. Sajnos még ettől is nagyobb problémának tartom, hogy egy-egy ilyen iratot vagy bankkártyát a megtaláló nem ad le azonnal a rendőrségen, az önkormányzatnál vagy éppen a legközelebbi intézményben, esetleg valamelyik közlekedési eszköz pályaudvarán, hanem magánál tartja. Ezzel viszont csak csökken az esélye, hogy a valódi tulajdonos megtalálja azt. Ugyanis feltehetőleg ő is ezeken a helyeken keresi majd először. 

Ezért azt gondolom, ha találunk valamit, akkor járunk el helyesen, ha leadjuk az adott helyszínen, vagy a település önkormányzatánál. Ezután pedig, ha a közösségi médiában szeretnénk közzétenni egy bejegyzést a talált tárgyról, akkor elég, ha megmondjuk, hogy mit leltünk és hol adtuk le, illetve, ha tudjuk az illető nevét, akkor esetleg azt még megoszthatjuk, hogy eljuthasson hozzá.